Tegzesborfő

A mai világban a Tegzesborfő olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége, akár a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatása miatt, a Tegzesborfő olyan téma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A történelem során a Tegzesborfő alapvető szerepet játszott az emberiség fejlődésében, és jelentősége ma is nyilvánvaló. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Tegzesborfő hatását és relevanciáját a mai világban, elemezve ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatos különböző szempontokat és szempontokat.

Tegzesborfő (szlovákul Dolné Brhlovce) Borfő településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. 2001-ben Borfő 359 lakosából 354 szlovák volt.

Fekvése

Lévától 12 km-re keletre, a Bor patak jobb partján fekszik. A mai Borfő déli részét képezi, Kálnaborfőtől a patak választja el.

Története

A falu környékén már a kőkorszakban laktak emberek. Az addigi Borfő határában a 16. század elején egy másik község (Tegzesborfő) jött létre, mely 1542-ben szerepel először oklevélben Boorfeni, majd később Tegsesborfo alakban. Nevét a birtokos Tegzes családról kapta.[1]

Vályi András helységnévtára (1796-1799) szerint Tegzesborfő lakói katolikus szlovákok, a földesúr gróf Battyányi. Mezőgazdasági adottságai gyengék; a határ középszerű, a szőlő selejtes, a fa kevés, a legelő pedig harmadosztályú.[2]

Fényes Elek 1851. évi helységnévtára szerint Tegzesborfő a 19. század közepére kevert szlovák-magyar lakosságú falu lett. Lakosai közül 67 volt evangélikus, 65 katolikus, 23 pedig református. Ekkor több földesura volt, utolsó postája pedig Báth.[3]

Hont vármegye 1906. évi monográfiája szerint Tegzesborfőn a házak száma 56, a lakosság pedig az utolsó népszámlálás (1900) szerint 291 volt. A faluhoz tartozott János-puszta. A községben ekkor nem volt nagyobb birtokos. Tegzesborfő utolsó vasúti állomása Léva volt.[4]

1910-ben 329, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.

1952-ben egyesítették Kálnaborfővel (szlovákul Horné Brhlovce), így létrejött Borfő (szlovákul Brhlovce).[5]

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 628. o. ISBN 963-05-4569-1
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ a b Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város, szerk. Borovszky Samu, 67. o. (1906) 
  5. ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 322. o. ISBN 963-05-6928-0  
  6. ↑ Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 257. o. ISBN 963-9257-17-6  

Külső hivatkozások