Tascalate

Az alábbiakban bemutatott cikkben a Tascalate témáját különböző nézőpontokból és megközelítésekből tárgyaljuk. Eredetét, időbeli alakulását és mai jelentőségét elemezzük. Ezen túlmenően megvizsgálják annak különféle területekre gyakorolt ​​hatásait, a társadalmitól a tudományosig, beleértve a kulturális és gazdasági szempontokat is. Igyekszünk átfogó és globális víziót kínálni a Tascalate-ről, hogy az olvasó megértse annak jelentőségét és hatását a mai világban. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül arra törekszünk, hogy elmélyüljünk a Tascalate-et meghatározó különböző szempontokba, részletes és naprakész információkat nyújtva erről a széles és sokrétű témáról.

Tascalate
Egy pohár tascalate
Egy pohár tascalate
Származási hely Mexikó, Chiapas állam
Főbb összetevőkkukorica, kakaó, annatto, csilipaprika, fenyőmag, fahéj
Alkoholtartalom0%

A tascalate vagy taxcalate egy tipikus dél-mexikói, chiapasi alkoholmentes hideg ital, fő összetevői a kukorica, a kakaó, az annatto, a csilipaprika, a fenyőmag és a fahéj.[1]

Leírása

A tascalate ősi indián eredetű ital, amit ünnepek alkalmával fogyasztottak és a szerelem italának tartották. Neve a navatl nyelvből ered: a tlascalli jelentése tortilla, az atl pedig vizet jelent.[2]

A leggyakrabban narancsos–vöröses színű ital igen elterjedt Chiapas államban: megtalálható a piacokon, a bevásárlóközpontokban és a vendéglőkben egyaránt. Legjobban Chiapa de Corzo környékén és a partvidékeken kedvelik. Készítése úgy történik, hogy először a kukoricaszemeket és a kakaót külön-külön megpirítják (többnyire egy comalban (serpenyőben)), majd az annattóval, a csilivel, a fenyőmaggal és a fahéjjal együtt összeporítják. Ehhez a porhoz már csak vizet vagy tejet kell adni, esetleg ízlés szerint cukrot is, és kész az ital. Kereskedelmi forgalomba is gyakran por formájában hozzák (legelterjedtebb a 600 g-os csomagolás), de árulják elkészítve, jéggel is.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b El tascalate, una bebida con sabor a Chiapas (spanyol nyelven). El Universal, 2013. szeptember 11. . (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  2. ↑ Marco Buenrostro, Cristina Barros: Itacate – Chorote y tejate (spanyol nyelven). Jornada UNAM, 2010. december 7. (Hozzáférés: 2015. július 14.)