A mai világban a TT (pisztoly) nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. A szakmai szférában való relevanciájától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a TT (pisztoly) minden korosztálytól és foglalkozástól függetlenül felkeltette a figyelmet. Lenyűgöző történetével és ígéretes jövőjével a TT (pisztoly) olyan téma, amely megérdemli a mélyreható feltárást. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a TT (pisztoly) legfontosabb aspektusait és az élet különböző területeire gyakorolt hatását, áttekintést adva, amely alapul szolgál a fontosságának és lehetséges következményeinek megértéséhez.
TT-33 pisztoly | |
Típus | Pisztoly |
Ország | Szovjetunió |
Tervező | Fjodor Vasziljevics Tokarev (1937) |
Gyártási darabszám | 1 700 000 |
Alkalmazás | |
Használó ország | Szovjetunió |
Háborús alkalmazás | második világháború, koreai háború, kínai polgárháború, vietnámi háború, laoszi polgárháború, kambodzsai polgárháború, kambodzsai–vietnámi háború, kínai–vietnámi háború, afganisztáni háború, egyéb |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 7,62 mm |
Lőszer | 7,62 mm TT (7,62x25) |
Tárkapacitás | 8 darab |
Működési elv | Rövid csőhátrasiklásos |
Tömeg | 0,85 (töltetlen tárral) kg |
Fegyver hossza | 195 mm |
Csőhossz | 116 mm |
Irányzék típusa | Mechanikus, nyílt, tömb |
A Wikimédia Commons tartalmaz TT-33 pisztoly témájú médiaállományokat. |
A TT-pisztoly (GRAU-kódja: 56–A–132, oroszul: 7,62-мм самозарядный пистолет Токарева образца 1930 года) Fjodor Tokarev által tervezett 7,62 mm-es öntöltő pisztoly.
Az első „Tulai Tokarev-pisztolyt” 1930-ban tervezte TT–30 néven, és a fegyvert akkor rendszeresítették is a szovjet Vörös Hadseregben. 1933-ban a fegyvert áttervezte, a könnyebb gyárthatóságot szem előtt tartva; a markolat zárt lett (eredetileg hátrafelé nyitott volt), és a csövön lévő bordák körbe futottak: ez lett a TT-33. A fegyver a Colt M1911-hez hasonlóan Browning rendszerű kengyeles-bordás reteszelésű. A TT-33 az úgynevezett Tokarev lőszerrel üzemel, ez 7,62x25 mm központi gyújtású tombakkal plattírozott acélköpenyes, ólommagvas lőszer, bizonyos gyártók esetén (pl. csehszlovák, aym, vagy bxn hüvelyfenékjelzéssel) acélmaggal. A fegyver a szocialista országok mindegyikében elterjedt, kivéve ahol saját pisztolyt fejlesztettek erre a lőszerre, pl. Csehszlovákia.
Az acélmag választását az átütőerő növelése indokolta. A fegyver tervezésénél alapvető szempont volt az egyszerű karbantarthatóság, amit jól jellemez, hogy a részleges szétszereléshez semmilyen szerszámra nincs szükség.