Ez a cikk a Tüskés bíborcsiga témával foglalkozik, amely a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. Megjelenése óta a Tüskés bíborcsiga felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és vitákat váltott ki a következményeiről. Az elemzés során megvizsgáljuk a Tüskés bíborcsiga különböző perspektíváit, valamint annak lehetséges rövid és hosszú távú következményeit. Átfogó megközelítéssel arra törekszünk, hogy holisztikus képet nyújtsunk a Tüskés bíborcsiga-ről és annak különböző területekre gyakorolt hatásáról, azzal a céllal, hogy az olvasó teljesebb megértést kapjon erről a témáról.
Tüskés bíborcsiga | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() 7,5 centiméteres példány 5 oldalról nézve
| ||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
Bolinus brandaris Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Tüskés bíborcsiga témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tüskés bíborcsiga témájú médiaállományokat és Tüskés bíborcsiga témájú kategóriát. |
A tüskés bíborcsiga (Bolinus brandaris korábban, Murex brandaris) a csigák (Gastropoda) osztályának Hypsogastropoda alrendjébe, ezen belül a tüskéscsigák (Muricidae) családjába tartozó faj.
A tüskés bíborcsiga a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceán környező részén, dél felé egészen Nyugat-Afrikáig, eliszaposodott sziklaaljzaton és tengerifűvön él, 5-80 méter mélységben.
A tüskés bíborcsiga 7-9 centiméter hosszú. Vastaghéjú házának 6-7 kanyarulatát erős tüskékkel ellátott axiális irányú kiemelkedések tagolják. A hasasan kiöblösödő utolsó kanyarulaton kiemelkedésenként 2 tüske van. A kanyarulatok felülete hosszanti irányban rovátkolt. A szájadék tojás alakú, a szifócsatorna igen hosszú és egyenes. A héj színe sárgásfehér, a szájadék narancssárga.
A tüskés bíborcsiga rabló életmódot folytat, de dögöket is fogyaszt. Zsákmánya más puhatestű állat, amelyet lábával az aljzathoz szorít és elfogyaszt, a kagylókat pedig a teknők pereménél szétfeszíti, és az így keletkezett résen keresztül ormányával falja fel az állat lágy részeit.
Egykor ez a faj szolgáltatta a keresett és drága bíborfestéket
Úszó lárvákkal szaporodik.
A legelterjedtebb római ruhadarab, a tunika díszítésére használták. A tunikák díszei a ruhadarab elején és hátulján is függőlegesen egymás mellett futó csíkok, a clavusok voltak. A senatorok tunikáján minden esetben egy, a többi ruhán megtalálható sávnál szélesebb, bíbor színű csík, a latus clavus futott. Ennek festékanyagát, a bíbort legtöbbször a tüskés bíborcsiga által kibocsátott váladékból nyerték ki. Egy gramm festék előállításához tízezer csigára volt szükség. A csigafajok mirigyfolyadékából előállított bíborszínek jelentősen eltérhettek egymástól.