Törvényes fizetési eszköz
A mai világban a Törvényes fizetési eszköz emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a kulturális területre gyakorolt befolyása miatt, a Törvényes fizetési eszköz különböző területek érdeklődésének témája lett. A Törvényes fizetési eszköz megjelenésétől napjainkig nyomot hagyott az emberek életében, vitákat, elmélkedéseket és tanulmányokat váltott ki jelentéséről és hatásáról. Ebben a cikkben a Törvényes fizetési eszköz-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, elemezve annak fontosságát és mai következményeit.
A törvényes fizetési eszköz olyan pénz, bankjegy vagy pénzérme, amit a gazdaság szereplőinek az állam törvényei alapján kötelező elfogadniuk áru ellenében vagy tartozások kiegyenlítésére, azaz az országok hivatalos pénze. Ez jogi kategória, ami időnként szembe kerülhet a közgazdasági tartalommal, amennyiben az elértéktelenedett pénzt a társadalom tagjai nem kívánják elfogadni, mint például a magyar pengő inflációja idején a második világháború után.[1]
Története
A törvényes fizetési eszközt másképpen rendeleti pénznek is nevezik, mivel értékét és kötelező elfogadását a kormányzat rendelkezésben írja elő. Innen származik az angol közgazdasági szakirodalomban használatos „fiat money” neve is (a fiat latinul ‘legyen meg’-et jelent).
A törvényes fizetőeszköz használatának elutasítása törvényellenes és a történelem során többször is halálbüntetéssel járt (mint például Rómában Diocletianus uralkodása idején és a francia forradalmat követő pénzügyi összeomlás idején).
Amikor az Egyesült Államok 1971-ben véglegesen áttért az aranyfedezet nélküli rendeleti pénz, azaz árupénz helyett a hitelpénz használatára, a fejlett országok többsége valutájának addigi rögzített dollárértéke miatt gyakorlatilag az egész világ pénzügyi rendszere hitelpénzre változott.
Állami monopólium
A törvényes fizetési eszközök kibocsátása az államok előjoga, monopóliuma, azonban ritka esetekben felkelők, nem-állami entitások is előírhatják ezek használatát.
Az első öbölháborút követően Szaddám Huszein iraki elnök eltörölte az addig használt iraki pénzt és újat bocsátott ki („Szaddám-dollár”). A politikailag elkülönült kurdok azonban („svájci dinár” néven) továbbra is használták az ország északi részén a régi pénzt minden központi pénzügyi hatóság nélkül. Ez a minden fedezet nélküli pénz több mint egy évtizedig – a második öbölháborút követő rendszerváltás utáni cseréig – viszonylag szilárd és erős volt.[2]
Jegyzetek
Források
- ↑ A pénz: Bácskai Tamás – Huszti Ernő – Simon Péterné: A pénz. Budapest: Kossuth. 1974. ISBN 963 09 0042 4
- ↑ Közgazdasági kislex: Földes István (főszerk): Közgazdasági kislexikon. Budapest: Kossuth. 1968.
