Ebben a cikkben a Sürgősségi fogamzásgátlás-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely az elmúlt években nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Sürgősségi fogamzásgátlás olyan fogalom, amely a különböző területek szakértőinek figyelmét felkeltette, és jelentősége a kortárs társadalomban egyre nő. Ebben a cikkben a Sürgősségi fogamzásgátlás-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, a történetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Különféle nézőpontokat és véleményeket is megvizsgálunk a Sürgősségi fogamzásgátlás-ről, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról. Függetlenül attól, hogy mennyire ismeri a Sürgősségi fogamzásgátlás-et, ez a cikk új megjelenést kíván kínálni, és elmélyíti a megértését.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A sürgősségi fogamzásgátlás vagy esemény utáni fogamzásgátlás olyan fogamzásgátló módszereket takar, melyek célja a fogamzás, illetőleg a terhesség közösülés utáni megakadályozása. Alkalmazására olyan közösülést követően lehet szükség, amelynek során semmilyen fogamzásgátló módszert sem használtak, vagy az alkalmazott fogamzásgátló módszer nem volt biztonságosnak tekinthető.[1][2]
A sürgősségi módszerek lényege, hogy befolyásolják vagy megakadályozzák a tüszőrepedést, és megakadályozzák a pete beágyazódását.[3] Különféle lehetőségek léteznek, többek között a magas dózisú ösztrogén- vagy progeszterontartalmú tabletta, kombinált, nagy dózisú fogamzásgátló tabletta (Yuzpe-módszer), levonorgestrel, mifepriszton vagy uliprisztál-acetát tartalmú tabletták, illetve méhen belüli fogamzásgátló eszközök.[4] A levonorgestrel hatóanyagot tartalmazó tabletták 70%-kal csökkentik a nem kívánt terhesség bekövetkezésének esélyét (az esetek 2,2%-ában sikertelenek), amennyiben a tablettát az aktust követő három napon belül veszik be.[2] Az uliprisztál-acetát tartalmú tabletták az aktus utáni öt napon belül kb. 85%-kal csökkentik a terhesség bekövetkezésének esélyét (a teherbe esés esélye 1,4%), és kismértékben hatásosabbak, mint a levonorgestrel.[2][4][5] A mifepriszton szintén hatásosabb, mint a levonorgestrel, azonban a méhen belüli rézbevonatú (vagy hormontartalmú) fogamzásgátló eszközök a leghatásosabbak.[4] A méhen belüli fogamzásgátló eszközöket a védekezés nélküli aktus után öt napon belül felhelyezve az esetek 99%-ában megakadályozzák a nem kívánt terhességet (a teherbe esés aránya 0,1–0,2%).[3][6] Ez a ma ismert leghatásosabb fogamzásgátlási módszer.[7]
A felmérések szerint nem befolyásolja a szexuális úton terjedő betegségek terjedését, az óvszerhasználatot, a nem kívánt terhességek bekövetkezésének arányát vagy szexuális kockázatkereső magatartásformákat az, ha a nőket az aktus előtt ellátják sürgősségi fogamzásgátló tablettával.[8][9] A sürgősségi fogamzásgátlási módszereknek nincsenek jelentős mellékhatásaik.[4]