A Szóma (ital) témája évek óta vita és tanulmányozás tárgya, ellentmondó véleményeket és sokféle elméletet generálva. A Szóma (ital) ősidők óta alapvető szerepet játszik az emberi élet különböző területein, befolyásolva a társadalom, a kultúra, a politika és a gazdaság fejlődését. A történelem során a Szóma (ital) elemzések és elmélkedések tárgya volt, végtelen értelmezéseket és vitákat generált valódi jelentéséről és a mai világra gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szóma (ital) különböző aspektusait, elemezve annak fontosságát és relevanciáját napjainkban, valamint a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatását.
A szóma egy szanszkrit szó (सोम) annak a szertartási italnak a jelölésére, amelyet a Védák szerint széles körben használtak.[1] Hasonlóan a görögök ambróziájához, a hindu mitológiában is az istenek itala, amely halhatatlanságot biztosít nekik. A zoroasztrizmusban haoma (vagy haóma) néven szerepel.[2]
A szóma valamilyen a hegyekben élő, ismeretlen növény vagy gombaféle nedvéből készült, amelyet a papok felhasználták a szertartásokon és felajánlottak áldozatul. A pszichotrop növényt a papok összezúzták és a nedvét egy szűrőn keresztül tejjel és vízzel töltött kádakba csorgatták,[2] majd felajánlva az isteneknek, megitták a folyadékot. Erős hallucinogén hatása lehetett. Az ital pontos receptjét csak a papok ismerték, melyet szájhagyomány során adtak tovább.
A Rigvédában Indra isten itala, aki hatalmas mennyiséget iszik belőle, mielőtt megtámadja Vritra démont. [1]
A klasszikus hindu vallásban a Szómát azonosítják a Holddal.[1] A puránák mitológiájában a hold-istenség.
A szóma-kultusz párhuzamba állítható az iráni haóma-kultusszal, és valószínűleg egy közös indoeurópai vallásra utal.[1] Perzsiában a haoma növény, amelynek azonos nevű kipréselt leve hatásos élénkítőszer. Nem tudni milyen helyet foglalt el az ősi hagyományban. A zoroasztriánusok által használt haómát egy ephedrinfélével azonosították, valószínűleg az Ephedra procera-nak felelt meg.[5] Leve hallucinogén hatású, ezért azt tartották, különösen ösztönzően hat a harcosokra és a költőkre. A vallási szertartásokon is felhasználták a növény nedvét, mert hitük szerint ez az ital segíti a hívőket, hogy tisztábban lássák a vallás igazságait, és a papokat fogékonyabbá teszi az isteni kinyilatkoztatás iránt.[1] A szertartásokból itt is kifejlődött egy azonos nevű istenség alakja.