Szputnyik–2

Ez a cikk a Szputnyik–2 témával foglalkozik, amely nagy érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban. A Szputnyik–2 mind az akadémiai, mind a társadalmi szférában releváns téma, mivel jelentős hatást gyakorol a mindennapi élet különböző területeire. Ebben a cikkben a Szputnyik–2-hez kapcsolódó különböző szempontokat és megközelítéseket elemezzük, így az olvasó átfogó képet kap a témáról. Eredetét, fejlődését, hatását és lehetséges jövőbeli következményeit tárják fel azzal a céllal, hogy elősegítsék a Szputnyik–2 és annak mai relevanciájának mélyebb megértését.

Szputnyik–2
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségRKK Enyergija
GyártóOKB–1
Típustechnológiai, kutató
Küldetés
Indítás dátuma1957. november 3.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaSzputnyik
Visszatérés dátuma1958. április 14.
Élettartam162 nap
Tömeg508,3 kg
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság212 / 1660 km
Excentricitás0,098921
Inklináció65,33°
Periódus403,2 perc

COSPAR azonosító1957-002A
SCN00003
SablonWikidataSegítség

A Szputnyik–2 (oroszul: Спутник–2) vagy PSZ–2 szovjet műhold, melyet 1957. november 3-án indítottak. Ez volt a Föld körüli pályára állított második űreszköz, és az első olyan űrjármű, amely élőlényt szállított a fedélzetén. A világűrbeli súlytalanság állapotába került első élőlény egy Lajka nevű kutya volt.[1]

A küldetés menete

A Szputnyik–2-t 1957november 3-án indították a bajkonuri űrrepülőtérről egy Szputnyik hordozórakétával. A műhold pályája 7306×211 km-es, elnyújtott elliptikus pálya volt, a pályasík hajlásszöge 65,33°. A műhold keringési ideje 103,7 perc volt. A pálya elérése után az orrkúp sikeresen levált, de az „A” blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint a műhold utasa, Lajka kutya csak 4–5 órát élhetett. A műhold 162 nappal a start után, 1958. április 14-én belépett a Föld légkörébe és elégett.

Jellemzői

Az 508,3 kg induló tömegű Szputnyik–2 műhold 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti kutyát vitt magával. Így Lajka kutya lett a világűrbe felemelkedett első Földlakó.

A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a Szputnyik–5 fedélzetén, sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videókamera.

Az első élőlény Föld körüli pályán Lajka kutya – eredeti nevén Kudrjavka –, egy 6 kg-os nőstény terrier volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára zselés formában. Lajka egy hámot viselt az anyagcsere-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az utas biztonságos visszajuttatására a Földre nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de a kutya néhány órán belül túlmelegedésben elpusztult. Ezt azonban csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. Ez a kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.

A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv

Szputnyik–2 – amíg eléggé északon volt ahhoz, hogy a szovjetek a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a Van Allen sugárzási övet. Később Harry Messel ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az ausztrálok sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve, megerősítették az Explorer–1, 3 és 4 kutatási eredményeit.

Lásd még

Jegyzetek

Források

További információk

Elődje:
Szputnyik–1

Szputnyik–2
1957

Utódja:
Szputnyik–3