Szojuz TMA–7
Ma a Szojuz TMA–7 központi helyet foglal el a kortárs társadalomban. Befolyása az élet minden területére kiterjed, a politikától a szórakoztatásig. A technológia fejlődésével a Szojuz TMA–7 minden eddiginél hozzáférhetőbbé vált, és jelentős hatással van az emberek interakciójára és kommunikációjára. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Szojuz TMA–7 szerepét a modern életben, elemezve jelentőségét és következményeit a különböző kontextusokban. Ez a téma eredetétől a jelenlegi helyzetig minden olyan ember számára releváns, aki érdeklődik a minket körülvevő világ megismerése iránt.
| Szojuz TMA–7 | |
| Nemzetközi Űrállomást kiszolgáló program | |
 | |
| Gregory Olsen, Valerij Tokarev és William McArthur | |
| Repülésadatok | |
| Ország |  Oroszország |
| Űrügynökség | Orosz Szövetségi Űrügynökség |
| Hordozórakéta | Szojuz–FG |
| NSSDC ID | 2005-039A |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 2005. október 1. |
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Keringések száma | 2990 |
| Földet érés | |
| ideje | 2006. április 8. |
| helye | Arkaliktól 54 km-re északkeletre |
| Dokkolás | |
| Dokkolás dátuma | 2005. október 3. |
| Leválás dátuma | 2006. április 8. |
| Pálya | |
| Perigeum | 201 km |
| Apogeum | 250 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,7° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,7 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz TMA–7 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz TMA–7 a Szojuz–TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése volt 2004-ben és 2005-ben. A 28. emberes repülés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).
Küldetés
Hosszú távú cserelegénységet szállított az ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű.
Jellemzői
2005. október 1-jén a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Több pályamódosítást követően október 3-án a Nemzetközi Űrállomást (ISS) automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 201 kilométer, apogeuma 250 kilométer volt.
Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. Fogadták a teherűrhajókat (M54, M55]), kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot. Több űrsétát (kutatás, szerelés) végeztek. A Szojuz űrhajót kétszer is áthelyezték, hogy fogadni tudják a csatlakozó űregységeket.
2006. április 8-án Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 54 kilométerre északkeletre ért Földet. Összesen 189 napot, 19 órát, 52 percet és 31 másodpercet töltött a világűrben. 2990 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet
Felszállásnál
- Valerij Ivanovics Tokarev parancsnok
- William Surles McArthur fedélzeti mérnök
- Gregory Hammond Olsen fedélzeti mérnök
Leszálláskor
- Valerij Ivanovics Tokarev parancsnok
- William Surles McArthur fedélzeti mérnök
- Marcos Cesar Pontes kutatásfelelős
Tartalék személyzet
- Mihail Vlagyiszlavovics Tyurin parancsnok
- Jeffrey Williams fedélzeti mérnök
- Szergej Valerjevics Kosztyenko fedélzeti mérnök
Források
- Szojuz TMA–7. kursknet.ru. . (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
- Szojuz TMA–7. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
- Szojuz TMA–7. sg.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
- Szojuz TMA–7. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
