Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Szodzsu témáját, elemezve annak eredetét, fejlődését és mai relevanciáját. Első megjelenésétől a kortárs társadalomra gyakorolt hatásáig a Szodzsu nagy érdeklődés és vita tárgya volt különböző területeken. A következő néhány sorban megvizsgáljuk a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását, valamint más releváns témákkal való kapcsolatát. Annak érdekében, hogy átfogó jövőképet kínálhassunk, belemerülünk a Szodzsu körül létező különféle perspektívákba és véleményekbe, azzal a céllal, hogy szélesebb és gazdagabb megértést biztosítsunk.
소주 szodzsu | |
Típus | égetett szesz |
Származási hely | Korea |
Gyártó | számos; Jinro, Lotte Liquor |
Főbb összetevők | gabonafélék, rizs |
Alkoholtartalom | 16-25[1]% |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz 소주 szodzsu témájú médiaállományokat. |
A szodzsu (hangul: 소주) Korea legnépszerűbb égetett szeszesitala.[1] Hagyományosan rizsből készül, azonban ismeretesek édesburgonyából, búzából, árpából és tápiókából készített változatok is.[2] A piacot a Jinro szodzsu uralja, amiből 2011-ben 61,38 millió rekesznyi fogyott, ezzel a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája lett, megelőzve a Smirnoff vodkát és a szintén koreai Lotte Liquor szodzsut.[3] Szokás a vodkához hasonlítani, bár édesebb az íze.[4][2] A legnépszerűbb márkák a Cshamiszul (참이슬) a Jinro-tól és a Cshoum cshorom (처음처럼) a Lottétól.[5]
A szodzsut a Korjo-dinasztia idejében (918–1392) készítették először, a receptet valószínűleg a mongol származású kínai Jüan-dinasztiától lesték el az 1200-as években. Több néven is ismerték: hongno, khidzsu, hvadzsu és aragildzsu, utóbbi arab eredetére utal. A szodzsu mellett kettős lepárlással magasabb alkoholtartalmú változatot is készítettek, aminek neve kamhongno (감홍로), és ma is létezik még.[6][7] A szodzsu olyan népszerűségre tett szert a nemesség körében, hogy a túlzott fogyasztás miatt az udvar kénytelen volt luxuscikknek bélyegezni és betiltani.[7] A japán uralom alatt vezették be az alkoholos italok adóját, ami a bevétel fontos forrását képezte. A házi főzést megtiltották.[7][2] A szodzsut 1962-től édesburgonyából kezdték el készíteni. 1965-ben a „tiszta” párlatot betiltották, ma már azonban újra forgalomban van. A szodzsut általában hígítják,[7] ami az alkoholadó-törvény szerint azt jelenti, hogy az egyszeres lepárlású alkoholtartalom nem haladhatja meg a teljes alkoholtartalom 20%-át és nem érlelik. A 40-45% alkoholtartalmú kézműves szodzsut érlelik is.[8] 1974 óta importált tápiókát is felhasználnak. 1971-ig a rizshiány miatt az alkoholokat tilos volt ebből az alapanyagból gyártani.[7]
A szodzsu hagyományos készítéséhez a főtt rizst Aspergillus oryzae-gombakultúrával (누룩, nuruk) összekeverték és erjedni hagyták, majd desztillálták. Az italt a modern Koreában 360 milliliteres üvegekben árulják és viszonylag olcsónak számít, 1000 vontól (kb. 200 Ft) lehet kapni. A magasabb alkoholtartalmú, kézműves szodzsuk ennél jóval drágábbak.[5]