Ebben a cikkben elmélyülünk a Szeleta-kultúra világában, amely téma sok ember figyelmét felkeltette, és amely nagy érdeklődést vált ki a mai társadalomban. Ezen a vonalon megvizsgáljuk a Szeleta-kultúra-hez kapcsolódó különböző szempontokat, a történetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Ezenkívül elemezzük a Szeleta-kultúra lehetséges következményeit és következményeit a különböző területeken, valamint a terület szakértőinek véleményét és szempontjait. Kétségtelen, hogy a Szeleta-kultúra egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, ezért elengedhetetlen, hogy alaposan megvizsgáljuk, és átgondoljuk fontosságát a mai világban.
A Szeleta-kultúra a korai felső-paleolitikum levéleszközös kultúrája Közép-Európában, amely kb. 45 ezer évvel ezelőtt jelent meg, s egyes feltételezések szerint a kultúra fennállásának végén (kb. 22 ezer évvel ezelőtt) kortársa lehetett a gravetti kultúrának. Így az aurignaci kultúrával is együtt élt egy ideig.[1]
A tízkötetes Magyarország története első kötetének 2. fejezetében Gábori Miklós az egyetlen, a nemzetközi őstörténet által magyarországi lelőhelyről elnevezett kultúraként említi a Szeleta-kultúrát.[2] A kultúra a magyarországi Északi-középhegységhez tartozó Bükk-vidék területén alakult ki.[2] A műveltség legjellemzőbb eszközei a kétoldali megmunkálású hegyek, úgynevezett Bársony-házi „szakócák” – a fiatal fázisban – babérlevél alakú lándzsahegyek. Ezek készítésében a Szeleta-kultúra a középső-paleolitikum idején Közép-Európában élt Micoquien (kiejtése: mikokien) kultúra technológiai hagyományait folytatja.[1] Az alsó-kultúrréteg radiokarbon vizsgálattal megállapított dátuma 41 700 évvel ezelőtti. Gábori Miklós jelzi, hogy az alsó réteg még középső-paleolitikumi is lehet. A jellegzetes babérlevél alakú lándzsahegyeket a felső rétegben találták.[2] A felső réteg radiokarbon dátuma: 32 580 év.[2] A kultúra lelőhelyei a Bükk hegység keleti részén találhatók (a Balla-barlang és a Diósgyőrtapolcai-barlang).[2] A típuslelőhely a Miskolc város határában található Szeleta-barlang.[3]