A Szőnyi béke című cikkben egy izgalmas témában fogunk elmélyülni, amely széles közönség számára érdekes szempontokkal foglalkozik. Ennek a cikknek a célja, hogy részletes és mélyreható áttekintést nyújtson a Szőnyi béke-ről, feltárva annak eredetét, fejlődését, elágazásait és lehetséges jövőbeli következményeit. Ennek mentén különböző szempontokat, szakértői véleményeket és releváns adatokat fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek jobban megérteni a szóban forgó témát. Kétségtelenül a Szőnyi béke egy lenyűgöző téma, amely megérdemli figyelmünket és részletes elemzésünket, így ez a cikk értékes információforrás lesz a téma iránt érdeklődők számára.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Az első szőnyi békét 1627. szeptember 12-én kötötték meg hosszas alkudozások után kötötték meg a Szőny és Komárom közt fekvő Forró nevű szigeten a törökök és II. Ferdinánd között. A török megbízottak voltak Mehemed egri pasa, Iza effendi budai mufti, a budai azap-aga, az esztergomi és szolnoki bég, míg II. Ferdinánd biztosai Sennyey István báró kancellár és a váci püspök, Questenberg Gellért báró, Esterházy Dániel és Koháry Péter voltak.
Tulajdonkép azonban egyfelől Esterházy nádor és Pázmány Péter, másfelől Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Murteza budai vezérpasa mérték itt össze diplomáciai fegyvereiket.
A békeokmányt három nyelven: magyarul, latinul és törökül állíttatott ki. A 11 artikulusba foglalt okirat újra megerősítette az 1606. évi zsitvatoroki, az 1615. évi bécsi, az 1618. évi komáromi és az 1625. évi gyarmati szerződéseket.
A békeokmány szövegének eredetijét három nyelven tették közzé: Gévay, A szőnyi békekötés cikkelyei (Bécs 1837). Ebből magyarul, Bethlen utasításaival, Toldalagi követségi naplójával és jelentéseivel, valamint Tassi Gáspár budai követségéről Esterházyhoz tett jelentésével együtt közölte Salamon Ferenc, Két magyar diplomata a XVII. sz.-ból (Pest 1867). Történetét megírta Jászay Pál (Tudománytár 1838. 4. köt.).