Szépfalvi Ágnes
Mai cikkünkben a Szépfalvi Ágnes izgalmas világába fogunk beleásni. Ez a téma kutatók, szakértők és amatőrök érdeklődését egyaránt felkeltette, hiszen a Szépfalvi Ágnes jelen van mindennapi életünk különböző területein. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Szépfalvi Ágnes különböző oldalait, az eredetétől a mai fejlődéséig. Emellett elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását, valamint a lehetséges jövőbeli következményeket. Nem számít, hogy Ön a Szépfalvi Ágnes szakértője, vagy csak most fedezi fel ezt a témát, ez a cikk egy mélyreható áttekintést nyújt, amely lehetővé teszi ismeretei bővítését, és átgondolja a Szépfalvi Ágnes fontosságát a mai világban.
| Szépfalvi Ágnes | |
| Született | 1965. október 21. (59 éves) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Iskolái | Magyar Képzőművészeti Főiskola (1984-1988) Magyar Képzőművészeti Főiskola (1988-1990) (posztgraduális) |
| Mestere(i) | Sváby Lajos Kokas Ignác Dienes Gábor |
Szépfalvi Ágnes (Agnes von Uray) (Budapest, 1965. október 21.–) magyar festőművész.
Életpályája
1984-1988 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Sváby Lajos, Kokas Ignác és Dienes Gábor tanítványa volt. 1988-tól 1990-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola posztgraduális képzésén vett részt. 1994-1998 között Salzburgban, Rómában, Rotterdamban és Londonban járt tanulmányúton. 1998-ban Bonnban ösztöndíjas.
Kiállításai
Egyéni
- 1989, 1995-1998 Budapest
- 1998 Szeged, Székesfehérvár
- 1999
- Deák Galéria
- Sweet edge oder das malerische Verlangen, Rotor, Graz
- 2000
- Kortárs Művészeti Intézet, Budapest (Nemes Csabával)
- Why not? Deák Erika Galéria
- A fény háza (Nemes Csabával)
- Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
- 2009 Fővárosi Képtár, Budapest
- 2022-23 Inda Galéria, Budapest[1]
Csoportos
Művei
- Különös (1995)
- Parkban (1996)
- Tükör (1996)
- Nő lovon (2000)
- Szent Ágnes (2012)
Díjai
- Eötvös Alapítvány díja (1988)
- Herman Lipót-díj (1988)
- Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1999-2002)
- Smohay-díj (2000)
Források
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
