Székelyderzs

A mai világban a Székelyderzs olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár történelmi jelentősége, akár a modern társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár egyszerűen népszerűsége miatt, a Székelyderzs olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. A kezdetektől napjainkig a Székelyderzs döntő szerepet játszott az emberek életében, ezért egyre többen szeretnének többet megtudni erről a lenyűgöző témáról. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Székelyderzs különböző aspektusait, eredetétől a mai hatásig, hogy felfedezzük valódi hatókörét és relevanciáját a társadalomban.

 A településen világörökségi helyszín található 
Székelyderzs (Dârjiu)
A székelyderzsi erődtemplom
A székelyderzsi erődtemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségSzékelyderzs
Rangközségközpont
Irányítószám537075
Körzethívószám0x66[1]
SIRUTA-kód84399
Népesség
Népesség505 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság609 (2011)[2]
Népsűrűség12,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság568 m
Terület41,97 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 12′, k. h. 25° 12′46.200000°N 25.200000°EKoordináták: é. sz. 46° 12′, k. h. 25° 12′46.200000°N 25.200000°E
Székelyderzs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyderzs témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Székelyderzs (románul Dârjiu, korábban Dârj, helyi népies nyelven Dözs) falu Romániában, Hargita megyében. Vártemploma egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik.

Fekvése

Székelyudvarhelytől 21 km-re délnyugatra a Nagy- (vagy Lok-) patak völgyében magas dombsorok közt fekszik.

Nevének eredete

Neve a szláv Drž személynévből származik.

Története

1334-ben Ders néven említik először. A hagyomány szerint a régi falu a Pénzes-dűlőben volt, amely a tatárjáráskor pusztulhatott el. Ennek kápolnája is volt. Szájhagyomány szerint a mai lakosság Darócról került ide lakosságcserével, eszerint a templomot eredetileg szászok építették, akik Darócra költöztek át.

A falu a Petky család ősi fészke, udvarházuk a mai kultúrház helyén volt. 1910-ben 1390 magyar lakosa volt, 1992-ben 844 lakosából 836 magyar és 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. A második bécsi döntés az új határ szomszédságába került községet magyar többsége ellenére román közigazgatásban hagyta, feltehetőleg azért, mivel a döntőbírák teljes hosszában Románia birtokában kívánták hagyni a Segesvár–Brassó vasútvonalat.[3]

A falu unitárius templomerődje egy 13. század eleji kápolna bővítésével a 14. század elején épült, a 15. században átépítették, erődfalai 17. századiak, az 1605. évi Basta-féle pusztítás után épültek meg. 1661-ben Ali pasa csapatai dúlták fel. Belsejében számos 1419-ben készült freskótöredék került napvilágra. 1938-ban egyik befalazott ablakából rovásírásos tégla került elő.

A templom falán felül érdekes szuroköntő nyílások láthatók, már-már díszes formájukat a praktika szülte. A körítőfalon körben lőrések mutatják még a védelmi szerep fontosságát. A kaputorony aljában kettős kapu áll: így ha a támadók a külsőn már át is jutottak, a belső kapu előtt megtorpanni kényszerültek, miközben a torony emeletéről a védők nyílásokon keresztül szurkot önthettek a nyakukba.

A templom makettje a szarvasi Mini Magyarország gyűjteményében

Az erődtemplom érdekessége, hogy a falu népe itt tárolta a legfontosabb értéket: az élelmet – így a kiéheztetés ellen is fel volt készítve. Külső támadás esetén elég volt bemenekülni az erődbe – az élelem már ott volt. A bástyák között a várfal mentén félnyereg tető alatt hatalmas ládákban tárolták a gabonát, a saroktornyok emeletén pedig a szalonnák lógtak kampókra akasztva. (Ezt a hagyományt a falu lakói mind a mai napig őrzik.) Minden családnak saját ládái és kampói vannak. A tornyokat és a gabonás ládákat hetente egyszer, szerdán reggel 7-kor lehet meglátogatni.

A templom békeidőben is zárva volt, kulcsát megbízott személy őrizte (nehogy egy sonka átugorjon egy másik kampóra…), és szalonnát csak hetente egyszer, a hét bizonyos napján lehetett vételezni. Az a háziasszony, aki – rosszul beosztva az élelmet – ettől eltérni kényszerült, bizony számíthatott a falu megvetésére.

Látnivalók

Jegyzetek

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
  3. Gidó Csaba: Román-magyar határkérdés 1940-1944-ben, különös tekintettel a Székelyderzs és Kányád között húzódó határvonalra. In Aeropolisz: Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok IV. Csíkszereda; Székelyudvarhely: Hargita Megyei Kulturális Központ. 2004. 187. o.  

Források

  • Botár István - Grynaeus András - Tóth Boglárka 2013: Dendrokronológiai vizsgálatok és építéstörténeti megfigyelések a székelyderzsi unitárius templom épületegyüttesében. Transsylvania Nostra VI/26.
  • Dercsényi Dezső (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
  • Gerendás Lajos: Székelyderzs és erődtemploma. é. n.
  • László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
  • Marosi Ernő (1984): A középkori művészet nyelvi funkciója. Művészet, XXV, 5. sz. 8-11. old.
  • Jánó Mihály: Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. Székely Nemzeti Múzeum - Pallas- Akadémia Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy - Csíkszereda, 2008.

További információk

Kapcsolódó szócikkek