Szász Károly (politikus, 1798–1853)

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Szász Károly
SzületettSzász Károly
1798. január 25.
Vízakna
Elhunyt1853. október 25. (55 évesen)
Marosvásárhely
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMünstermann Franciska
Gyermekei
SzüleiSzász János, Filep Debora
Foglalkozásavallás- és közoktatási minisztériumi államtitkár, matematikus, az MTA rendes tagja
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1848. július 10. – 1849. augusztus 13.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szemerjai Szász Károly (Vízakna, 1798. január 25.Marosvásárhely, 1853. október 25.) államférfi, matematikus, az MTA rendes tagja.

Élete

1798. január 25-én született Dél-Erdélyben, Vízaknán. Középnemesi osztályhoz tartozó édesapja, szemerjai Szász János királybíró nagyműveltségű ember volt, aki sokat áldozott fia taníttatására. Már a szülői házban tanította fiát a latin nyelvre. Tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte, amelynek nyolc évig volt hallgatója 1805-1813 között. Olyan „óriások” voltak tanárai, mint Herepei Ádám, Nemegyei János, Kovács József és az első magyar ásványtan szerzője Benkő Ferenc. 1811-ben a bölcseleti tanfolyam növendéke Enyeden, 1813-tól a kolozsvári katolikus jogi líceum hallgatója volt. 1815-ben tette le a jogi vizsgákat. Mint kancellista a marosvásárhelyi Királyi Táblához került és itt tett 1816-ban ügyvédi vizsgát. Ha két évig tartó marosvásárhelyi gyakorlata alatt még nem is ismerkedik meg személyesen a Bolyaiakkal, biztosan tudomást kellett szereznie a nagyhírű és „csudabogár” Bolyai Farkasról.

Szász Károly 1817-ben Tordára került, gróf Teleki Domokos, Elek nevű fiának házitanítója lett, majd 1819-ben, mint Teleki Elek és Zeyk János kísérője Bécsbe mentek tanulmányútra. Bécsben Szász a Politechnikára iratkozik be, természettudományi tanulmányokra. Itt ismerkedett meg Bolyai Jánossal, aki a Hadmérnöki Akadémia növendéke volt 1818-1822 között. Miután hazatért Erdélybe, visszakerült Marosvásárhelyre, a királyi Táblához, de egy éven belül meghívták Enyedre a jogi katedrára. Itt tanított jogot és matematikát 1848-ig.

Az 1845. évi erdélyi országgyűlésen mint Vízakna követe jelent meg, és vezérszerepet játszott. Miután az országgyűlést feloszlatták, ott betöltött szerepe miatt politikai üldözéseknek volt kitéve, és fejvesztéssel járó felségárulási perbe keveredett és az udvari kancellária a jogtanári széktől elmozdítását, vagy más tanszékre áthelyezését követelte. A nagyenyedi kollégiumban a fizika és matematika tanszéke 1838-ban megüresedett és maga kérte oda történő áthelyezését, ami 1839-ben meg is történt.

1848-ban ismét Vízakna követe volt az első nemzetgyűlésnek; ugyanakkor a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz államtitkárnak nevezték ki. A szabadságharc után halálra ítélték, ezért bujdosott és vándorolt így próbált megmenekülni a kivégzéstől. Később megkegyelmeztek neki, akárcsak 207 társának. Az erdélyi főegyháztanács visszahelyezte tanári állásába Marosvásárhelyre (miután Nagyenyed elpusztult), Bolyai Farkas helyére 1851-ben, ahol 1853-ban bekövetkezett haláláig tanított.

Háromszor tért vissza Marosvásárhelyre, utoljára már a forradalom után megtörten és betegen, már csak meghalni jött. A Református Kollégiumban csak helyettesítő professzor volt. Koncz József sem sorolta a tényleges professzorok közé, ugyanis csak másfél évig tanított a nyugalmazott Bolyai Farkas katedráján.

Családja

Felesége

Felesége, Münstermann Franciska 1806. február 5-én született Münstermann János, osztrák származású császári és királyi főharmincados és német származású felesége Libich Franciska negyedik gyermekeként. Mindössze 8 éves volt, amikor teljes árvaságra jutott, és a Györfi család vette magához. 16 évesen báró Kemény László saját, Katalin lánya mellé vette. Szász Károly egy a Kemény család Gáldi kastélyában történt látogatáskor ismerte meg későbbi feleségét. 1825. augusztus 12-én házasodtak össze, s az ifjú feleség áttért a református vallásra. Házasságukból kilenc gyermek született, de a második és az utolsó kettő kiskorukban meghaltak. Az utolsó szülés majdnem az asszony életébe került. Felesége 1892. október 30-án hunyt el, 39 évvel és 5 nappal szeretett férje után. A felnőtt gyermekek:

Művei

Cikkei főleg a Nemzeti Társalkodóban (1831. 1-3. sz. Egyesülés, Publicola álnévvel, 8. sz. Társalkodási rendszabályok «Egy szabad szász» álnév alatt, 1841. II. Az iskolákról); a Házisegédben (1840. Az erdélyi magyarok és székelyek perei folyamatja), a M. Tud. Társaság Évkönyveiben (III. A szerzett törvények eredeti kútfejéről). Székfoglaló 1836. szept. 1.) jelentek meg.

Munkái:

Források

Jegyzetek

  1. Vasárnapi Ujság 39. évf. 47. sz. (1892. november 20.)
  2. Vasárnapi Ujság, 52. évf. 7. sz. (1905. február 12.)
  3. Vasárnapi Ujság, 1888. 35. évf. 45. sz. november 4.
  4. Vasárnapi Ujság, 1891. 38. évf. 21. sz. május 24
  5. Szinnyei: Magyar Írók Élete és Munkái
  6. Vasárnapi Ujság, 1891. 38. évf. 17. sz. április 26.
  7. Vasárnapi Ujság, 1906. 39. sz.
  8. Vasárnapi Ujság, 45. évf. 28. sz. (1898. július 10.)

További információk