Stora–1

Ebben a cikkben a Stora–1 témáját járjuk körül, amely téma nagy érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban. A Stora–1 vita és elemzés tárgya számos területen, a kultúrától és a politikától a tudományig és a technológiáig. Ez a személy/téma/dátum emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon, és olyan érdeklődést váltott ki, amely túlmutat a földrajzi és kulturális határokon. Ennek megfelelően a Stora–1 különböző megközelítéseit és perspektíváit fogjuk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy globális és gazdagító jövőképet kínáljunk ebben a kérdésben.

A Stora–1 (oroszul: Штора, függöny) egy elektro-optikai aktív védelmi rendszer, amit a harckocsi-elhárító irányított rakéták lézer távolságmérői és a lézer helyzetjelölők megzavarására terveztek. A rendszert az orosz T–80, T–90 és az ukrán T–84 típusú harckocsikra szerelték fel. Adolf Tolkacsev mutatta be 1980-ban.[1]

Két T–90 harckocsi Stora–1-gyel felszerelve

Leírás

Az eszköz alkalmas a lézer helyzetjelölők, távolságmérők sugarainak szétválasztására. A rendszert először egy orosz általános rendeltetésű harckocsira szerelték fel az Abu Dhabiban megrendezett Nemzetközi Védelmi Kiállításon, 1995-ben. A Stora–1[2] felszerelhető a BMP–3M gyalogsági harcjárművekre is.

Részei

Az infravörös eltérítő egység

A Stora–1 négy fő alkotóelemből áll:

  • Két elektro-optikai/infravörös rakéta eltérítő egység kapott helyet az ágyú jobb és bal oldalán, ami magában foglalja az infravörös jelzavarót, a modulátort és az irányító panelt.
  • 12 db ködgránátvető, amik az infravörös lézerek számára áthatolhatatlan ködöt bocsátanak ki. 15 méter magas és 20 méter széles ködöt tud létrehozni három másodperc alatt, ami körülbelül húsz másodpercig tart, és 50-70 méterre képes ellőni a gránátokat.[3]
  • A vezérlő rendszer, amit egy vezérlő panel és egy mikroprocesszor alkot. Ez a rendszer dolgozza fel a szenzorokból beérkező adatokat, és ez aktiválja a ködgránátvetőket.
  • Lézer besugárzásjelző eszközök, amik a torony tetején helyezkednek el.[3]

A rendszer automatikusan el tudja fordítani a lövegtornyot a fenyegetés irányába, annak érdekében, hogy a legénység viszonozhassa a tüzet.[2] Automata és félautomata módban hat órán át tud működni állandó irányított rakéta támadások ellen.[4]

Háborús tapasztalatok

A Stora–1 hatékonyan tud védekezni az elavult, SACLOS rendszerű Maljutka, M47 Dragon, MILAN, BGM–71 TOW és a HOT és a lézer által vezérelt rakéták ellen, amilyen például az M712 Copperhead és a Hellfire.[5] Az újabb rakéták ellen, mint a TOW 2 (amely kódolja az irányító jelet) hatástalan. Ennek eredményeként számos Stora–1-gyel rendelkező T–90 semmisült meg.[6][7] A rendszert számos jelenleg szolgálatban álló T–90-ről szerelték le, a modernebb S és M változatokra pedig fel sem került.

Jegyzetek

  1. ↑ The Billion Dollar Spy: A True Story of Cold War Espionage and Betrayal, David E. Hoffman, location 3142, Kindle edition.
  2. ↑ a b Shtora-1 Active Protection System. Defense-update.com. . (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.)
  3. ↑ a b 苏联/俄罗斯Shtora-1/-2坦克光电干扰系统简介. Xiaomao Research Institute , 2017. december 20. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  4. ↑ Antal, John. Surviving the City Fight 21st Century Armour in the Urban Canyon (2020. január 1.) 
  5. ↑ Tom J. Meyer: Active Protective Systems: Impregnable Armor or Simply Enhanced Survivability?. Armor Active Protection Systems pp. 7-11, 1998. március 1. .
  6. ↑ Murakhovsky, Victor: Т90 в Сирии: «Экипаж танка был слабо подготовлен». gazeta.ru , 2016. március 1. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  7. ↑ Brent M., Eastwood: Why Russia’s Feared T-90 Tank Keeps Getting Killed In Ukraine. 1945 , 2022. március 31. (Hozzáférés: 2023. április 6.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Shtora-1 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.