Stahleckeriidae

Kannemeyeriiformes
	Evolúciós időszak: Triász
	A 240 millió évvel ezelőtti Stahleckeria a család névadója és egyben egyik legnagyobb tagja.
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősszerűek (Synapsida);
Csoport:	Sphenacodontia;
Rend:	Therapsida;
Alrend:	Anomodontia;
Alrendág:	Dicynodontia;
Öregcsalád:	Dicynodontoidea;
Csoport:	Kannemeyeriiformes;
Család:	Staleckeriidae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kannemeyeriiformes témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kannemeyeriiformes témájú kategóriát.

Stahleckeriidae a Synapsidák (emlősszerűek) osztályába, a Therapsida rendbe, a Dicynodonta alrendágba, és a Kannemeyeriformes kládba tartozó növényevők fosszilis családja. A család tagjai a kora-késő triász időszak során szinte az egész Földön megtalálhatóak voltak, fosszíliáikat előkerültek Európából, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is. A Stalecheridák nagy, a disznótól az ázsia elefánt méretéig terjedő állatok voltak. Ezen állatok főleg a kora és középső triász során domináltak, diverzitásuk csökkenését valószínűleg a korszak során megjelent sikeresebb vetélytársak, mint például a Rhyncosauria hüllők, vagy a Travesodontidae Cynodonták szoríthatták őket ki. A nagy Sauropodomorpha dinoszauruszok megjelenéséig viszont ők képviselték az ökoszisztémáikban a nagy növényevők szerepét. Sokáig azt gyanították, hogy a késő triász során, úgy 220-215 millió évvel ezelőtt, az "utolsó" nemzetségük a Placerias kipusztulása után, a család, és maga a Dicynodonta alrendág is kihalt, de a Lengyelországban felfedezett és 2019-ban leírt, Lisowicia (mely akkorára nőtt, mint egy ázsiai elefánt, és egyben a legnagyobb ismert Dicynodonta is volt), a rhaeti korszakig sikeresen fenmaradt.^[1]