Sejtelmélet

Ebben a cikkben elmélyülünk a Sejtelmélet lenyűgöző világában, feltárjuk a különböző oldalait, és elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását. Történelmi jelentőségétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig a Sejtelmélet a tudósok, kutatók és a kíváncsiak érdeklődésére számot tartó témává vált. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül többek között a tudomány, a kultúra, a technológia és a politika területén fogunk foglalkozni annak fontosságával. Megvizsgáljuk továbbá annak időbeli alakulását és a jövő alakításában rejlő lehetőségeket. A Sejtelmélet nagyon fontos téma, és izgatottan várjuk, hogy e cikk során tanulmányozásába és elemzésébe vessünk bele.

Mohalevél mikroszkopikus szerkezete

A sejtelmélet a biológia egyik alapvető felismeréseként azt mondja ki, hogy minden növény és állat (beleértve szerveiket is), bármilyen sokfélék legyenek is, csak sejtekből épülnek fel. Az elmélet következtében ismerték fel, hogy a növekedés folyamata egyre több sejt létrejöttének eredménye és a szaporodás is sejtalapú. Új sejtek csak korábban meglévőkből alakulhatnak ki, élettelen anyagból való spontán létrejöttük soha nem figyelhető meg. A sejtelméletet a német Matthias Schleiden és Theodor Schwann dolgozta ki és lényegét Rudolf Virchow fogalmazta meg frappánsan: omnis cellula e cellula (minden sejt sejtből keletkezik).[1]

A sejtelmélet története

A sejtelmélet fejlődése szorosan kapcsolódik a sejtbiológia (citológia) történetéhez. A mikroszkóp feltalálása és tökéletesítése lehetővé tette a növények anatómiai finomszerkezetének tanulmányozását. A sejt (latinul cellula) kifejezést először az angol Robert Hooke használta 1665-ben a parafa szövetében talált apró kamrákra, később pedig más növényekben is talált hasonló struktúrákat.

A német Lorent Oken 1805-ös tanulmányában feltételezte hogy az apró hólyagocskákat "ősnyálka" tölti ki. 1830-ban Franz Julius Ferdinand Meyen orvos és botanikus a Phytotomy című tankönyvében leírta a növényi szervek sejtekből álló mikroszkopikus szerveződését. Ugyanebben az évben Karl Heinrich Baumgärtner patológus közzétette elméletét az embriológiai szférikus képződési elméletét, amelyet a sejtelmélet előfutárának tartanak.

A sejtelméletet először Matthias Jakob Schleiden fogalmazta meg 1838-ban, de csak a növényekre vonatkozóan. Ugyanebben az évben Theodor Schwann kiterjesztette teóriáját az állati szervezetekre is, majd az elméletet a "Mikroszkópos vizsgálatok az állatok és növények szerkezetének és növekedésének egyezőségéről" (Mikroskopische Untersuchungen über die Übereinstimmung in der Struktur und dem Wachstum der Tiere und Pflanzen) c. 1839-ben megjelent művében foglalta össze. Schwann azt is megállapította, hogy a petesejt egyetlen sejt, amelyből végül teljes szervezet fejlődik ki.

Az elméletet az 1850-es években Rudolf Virchow az orvostudományban is alkalmazta. 1858-ban közzétette sejtkórtani elméletét, amely szerint a betegségek a szervezet sejtjeinek rendellenességein alapulnak; ez a felismerés ma is a patológia egyik alappillére. A mikroorganizmusok patológiai szerepéről Virchow még nem tudott. Néhány évvel később Louis Pasteur munkássága végleg diszkreditálta az élet spontán keletkezésének elméletét.

A sejtelmélet tételei

A sejtelmélet ma is elfogadott állításai a következők:

  • Minden szervezet egy vagy több sejtből áll.
  • A sejtek mindig más sejtekből keletkeznek sejtosztódás útján.
  • Alapvető szerkezetét illetően és biokémiai szempontból minden sejt lényegében egyforma.
  • A sejt a szervezetek felépítésének és működésének alapegysége.
  • Az alapvető anyagcsere a sejteken belül zajlik.
  • A genetikai anyag és az örökletes információ a sejtosztódás során öröklődik.

Az élet egyes definíciói szerint az olyan nem sejt alapú organizmusok, mint a vírusok is élőnek tekinthetők, így a sejtelmélet alól lehetnek kivételek.[2] Az életnek azonban nincs általánosan elfogadott meghatározása.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ Heinz Otremba: Rudolf Virchow. Begründer der Zellularpathologie. Eine Dokumentation. Echter-Verlag, Würzburg 1991, S. 5.
  2. ↑ Villarreal, Luis P. (August 8, 2008) Are Viruses Alive? Scientific American
  3. ↑ (2021) „An organisational systems-biology view of viruses explains why they are not alive”. Biosystems 200, 104324. o. DOI:10.1016/j.biosystems.2020.104324. ISSN 0303-2647. PMID 33307144. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zelltheorie című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.