Sakuhacsi
A Sakuhacsi időtlen idők óta felkeltette az emberek figyelmét és érdeklődését szerte a világon. A Sakuhacsi keletkezésétől napjainkig számtalan kontextusban vita, vita és elmélkedés témája volt. Akár akadémiai, tudományos, kulturális vagy társadalmi téren, a Sakuhacsi kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Sakuhacsi különböző aspektusait, hatását és relevanciáját, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Mély és aprólékos elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a lenyűgöző témát és jelentőségét a modern világban.
| Sakuhacsi | |
 | |
| Más nyelveken | |
| japán: 尺八 Hepburn-átírás: shakuhachi | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → ajaksípos peremfuvola | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 421.111.12 |
| Csőhossz | d' hangolású: 54,5 cm |
| Rokon hangszerek | quena, szélfurulya |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sakuhacsi témájú médiaállományokat. | |
A sakuhacsi (japánul: 尺八, Hepburn-átírással: shakuhachi) jellegzetes japán bambuszfuvola. Az ajaksípos hangszerek családjába tartozik, a cső felső végénél kialakított peremfúvóka (utagucsi) segítségével szólaltatható meg.
Története
1250 körül érkezett Japánba Kínából. Indiában használt elődjén még öt hanglyuk volt, Kínában ez már hatra emelkedett. Ezután még egy lyukkal szaporodott Japánban, miközben a hangszer meg is hosszabbodott. Később a hanglyukak száma ötben állandósult, négy első és – többnyire a bal hüvelykujj számára – egy hátsó lyuk található rajta. Japán egyik legfontosabb hangszerévé vált az évszázadok során.
A hangszer befúvónyílásánál kifelé ferdén metszett szélhasítójába kis borostyán- vagy csontdarabot illesztenek, amely alkalmassá teszi a hangszert finom hangárnyalatok megszólaltatására. Kiöblösödő vége, a tölcsér a madake bambusz szárának gyökérközeli részéből készül. A hangszer teste a kiöblösödő végénél természetesen meghajlik, vagy mesterségesen meg van hajlítva.
Neve eredeti hosszára utal: icsi saku hacsi szun, vagyis egy láb nyolc hüvelyk (az egy japánul icsi, a saku=30,3 cm, a nyolc japánul hacsi, a szun=3 cm), ez rövidült sakuhacsivá. A hangszer hossza (és alaphangolása) mára variábilissá vált, sokféle méretben előfordul. Eredeti hosszának alaphangja a d' hang. A hanglyukak egymás utáni megnyitásával az első regiszterben (ocu) egy pentaton skála szólal meg, amelynek hangjai (d')-f'- g'-a'-c"-d". Azonban a hanglyukak részleges lefedésével (kazasi) és a levegőbefúvás szögének megváltoztatásával (meri-kari) a kromatikus skála minden hangja megszólaltatható a hangszeren.
Repertoár
Irodalma szóló- és kamaradarabokból áll, a zen buddhizmusban a szuizen meditáció hangszere.
A hangszerre a fuvola kiterjesztett technikáját Magyarországon Matuz István néha-néha egy koncert alkalmával bemutatja.
Sakuhacsira magyar zeneszerzők által írt művek: Eötvös Péter Harakiri (1973), Faragó Béla ---+++1 (1994), Négy lélegzet Usuinak (2001), Láng István Inquieto (2004-2005) és Nagy Ákos Soli(e)tude (2013).[1]
Magyarországi autentikus megszólaltatói Gesztelyi-Nagy Judit, Kenéz László.
Források
- Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
- The Ashgate Research Companion to Japanese Music, Ed. A. McQueen Tokita, D. Hughes, London
- Kodo Uesugi: A japán bambuszfuvola és játéktechnikája. In: TIBIA 1978/3 Archiválva 2014. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
