Sütőpor
Ebben a cikkben elmélyülünk a Sütőpor_ lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát és a mai társadalomban betöltött jelentőségét. A történelem során a Sütőpor_ alapvető szerepet játszott az emberi élet számos területén, a kultúrára és a művészetre gyakorolt hatásától a gazdaságra és politikára gyakorolt hatásig. Részletes és kimerítő elemzésünkkel arra törekszünk, hogy rávilágítsunk a Sütőpor_-re és annak fontosságára a kortárs világban, új nézőpontokat és megközelítéseket kínálva a jelenlegi jelentőségének megértéséhez.
A sütőpor a sült tészták térfogatnövelésére szolgáló anyag.
Összetétele
A nátrium-hidrogén-karbonát elterjedése előtt az ammónium-bikarbonátot sütőporként is alkalmazták.
Jellegzetes összetétele:
- 30% nátrium-hidrogén-karbonát (szódabikarbóna), amely savas anyag hatására lebomolva szén-dioxidot bocsát ki;
- 5-12% monokalcium-foszfát, és
- 21-26% nátrium-alumínium-szulfát.
Sütéskor a széndioxid-felszabadulás sebességét különböző savhordozók hozzáadásával szabályozzák:
- foszforsav savanyú sója (Ca(H2PO4)2),
- difoszfátok (E450).
- nátrium-alumínium-foszfát (E541).
- borkő, vagyis monokálium-tartarát bio sütőporban, mert a borkészítés természetes mellékterméke.
- fumársav (képlete: HO2CCH=CHCO2H).
- alumínium-ammónium-szulfát (E523) ipari sütésnél.
Emellett még keményítőport is kevernek hozzá.
Nem összetévesztendő a szalalkálival, ami tisztán csak ammónium-hidrogén-karbonátot tartalmaz, ami a sütés során szén-dioxidra, vízre és ammóniára bomlik.
Története
 |
Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
1846-ban két New York-i pék, John Dwight és Austin Church dolgozták ki a sütéshez alkalmas térfogatnövelő receptjét, és annak használatát. Mindketten saját céget alapítottak, amelyek később egyesültek Church & Dwight néven, és az „Arm & Hammer” márkanevük alatt forgalmazták.
A sütőport a német kémikus Justus von Liebig is igyekezett elterjeszteni: a nagyüzemi gyártókat célozta meg, míg Oetker a háztartásoknak kínálta termékét.
Így Európában a Dr. Oetker cég kezdte el forgalmazni a terméket, 1903. szeptember 21-én Dr. August Oetker gyógyszerész jelentette be a szabadalmi jogot az általa kikevert sütőporra, vagy ahogyan ő nevezte a „sütésre kész lisztre”. A sütőpor eladására épült vállalkozás sütőporos receptekkel reklámozta magát, ami hatásos volt, hisz 1906-ban már több mint 50 millió tasak sütőport adtak el.
Magyarországon elsőként Váncza József magánvállalkozó kezdte gyártani, keverékét 1925. március 13-án vettette lajstromba „Váncza sütő-krémpor” néven. Egy 1948. május 4-én kelt minisztériumi rendelet alapján a hivatal arról tájékoztatta a cégtulajdonost, hogy termékeit „Váncza József Sütőporüzem” megjelöléssel forgalmazhatja. Ezután az üzem néhány évig Sütőpor Gyár néven állami vállalatként működött.
