Ebben a cikkben elmélyülünk a Sütő Nagy László lenyűgöző világában, feltárva annak különböző oldalait és mai fontosságát. A Sütő Nagy László eredetétől a modern társadalomban való relevanciájáig számos területen alapvető szerepet játszott, és különböző módon befolyásolta az emberek életét. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni annak időbeli alakulását, elemezzük következményeit a mindennapi élet különböző területein, és elgondolkodunk a mai világra gyakorolt hatásán. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a felfedezés és a Sütő Nagy László megismerésének utazásában, és meglátja, milyen jelentőséggel bír a mindennapi életünkben.
| Sütő Nagy László | |
| Született | 1894 Kolozsvár |
| Elhunyt | 1978[1] (84 évesen) Budapest |
| Foglalkozása | író, szerkesztő |
| Sírhelye | Új köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sütő Nagy László vagy Sütő-Nagy László vagy S. Nagy László (Kolozsvár, 1894 – Budapest, 1978; temetése augusztus 30-án volt) gyógyszerész, író, szerkesztő és újságíró. Az Unitárius Egyház aktív tagja, egyházi főtanácsi tag.
Születésének és halálának pontos időpontja nem ismeretes. Gyászjelentésében is csak a temetésének napja van feltüntetve: 1978. augusztus 30., az Új Köztemetőben.[1]
Kolozsváron született, apja vendéglátós volt, kocsmát működtetett. A kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban tanult, majd gyógyszerészetet végzett, de élete végéig író, újságíró és szerkesztő volt. A második világháborút követően menekült Magyarországra. Itt is irodalmi, publicisztikai tevékenységet folytatott. Budapesten fejezte be életét. A budapesti Új Köztemetőben helyezték nyugalomra.
Gyógyszerész tevékenységéről nincs információ, annál inkább az írói, szerkesztői, publicisztikai tevékenységéről.
Megalapította a Kolozsvári Szemlét.[2] Szerkesztette a Kolozsvári Hét című színházi újságot.[2] Munkatársa volt az Aranyosvidék c. lapnak, a Kolozsvári Hírlapnak és Benedek Elek gyermeklapjának, a Cimborának. Előadásokat tartott az Erdélyi Irodalmi Társaságban, a Dávid Ferenc Egyletben, az Unitárius Konferenciás Tábor budapesti összejövetelein és a Magyar Rádióban. Tagja volt az Unitárius Irodalmi Társaságnak, szerkesztette a Keresztény Magvetőt és az Erdélyi Szemlét.[3]
Az erdélyi magyarság húsz esztendeje című munkája fontos irodalmi és történelmi jelentőségű.[4] Életéről és munkásságáról további tanulmányok és cikkek is megjelentek, amelyek a Petőfi-évforduló alkalmából készültek. [5]