Ezúttal a Sárga-folyó lenyűgöző világát fedezzük fel. A Sárga-folyó eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt. Akár egy adott területen tett hozzájárulása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége, a Sárga-folyó kitörölhetetlen nyomot hagyott a világban. Ebben a cikkben a Sárga-folyó alapos és részletes elemzésébe fogunk belemerülni, feltárva annak számos oldalát, és új perspektívát kínálva a mai fontosságára. Készüljön fel, hogy felfedezzen mindent, amit a Sárga-folyó-ről tudni lehet!
Sárga-folyó | |
Közigazgatás | |
Országok | Kína |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 5464 km |
Forrásszint | 1078 m |
Vízhozam | 2571 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 752 000 km² |
Forrás | Bajan Har-hegység, Csinghaj ( ) tartomány[1] |
Torkolat | Csendes-óceán, Pohaj ( )-tenger |
Elhelyezkedése | |
A Sárga-folyó vízgyűjtő területe | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga-folyó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Sárga-folyó (tradicionális kínai: 黃河; egyszerűsített kínai írás: 黄河; pinjin: Huáng Hé, hallgat; magyaros: Huangho; időnként egyszerűen „A folyó”-nak hívják a kínaiak; mongol: Hatan Gol) a világ hetedik és Kína második leghosszabb folyója, 5464 km hosszú, a Tibet melletti Csinghaj ( ) tartományban ered, ahol gleccserekből táplálkozik. A globális felmelegedés miatt olvadásnak indult jégmezők miatt (a Halong-gleccser 17%-a elolvadt) a folyó egyes szakaszait kiszáradás veszélyezteti.
Cholnoky Jenő magyar földrajztudós a 19. század legvégén két évet töltött a Sárga-folyó és a Jangce ( ) tanulmányozásával.
A Kínai-alföldön (华北平原, Huábĕi píngyuán, Huapej pingjüan) átfolyva a Pohaj ( )-tengerbe ömlik. Átlagos vízhozama egyhuszada a Jangce ( ) vízhozamának. A viszonylag kiszámítható Jangcé ( )vel szemben a Sárga-folyó rendkívül szeszélyes, csak kis hajókkal hajózható, vízhozama nagyon változékony. Hatalmas mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól (innen kapta a nevét is), ezt az alsó folyásánál lerakja, ezzel gyakran feltöltve medrét. A folyó a történelem folyamán rengeteg problémát okozott árvizeivel, mederváltoztatásaival. Ma is sok gond van vele, egyes helyeken például magasan a körülötte elterülő földek fölött folyik gátak közé szorítva, melyeket az iszaplerakódás miatt időről időre tovább kell magasítani.
A Sárga-folyó völgyét a kínai civilizáció bölcsőjeként tartják számon. Itt alakultak ki az első kínai államok, melyeket részben talán éppen a Sárga-folyó szabályozásának igénye hozott létre. A kínai feljegyzések szerint i. e. 602-től a 20. század végéig a Sárga-folyón 1573 alkalommal történt jelentős gátszakadás, és ezek nyomán 26-szor a folyó medre is áthelyeződött. Az idők során a legészakibb torkolata a mai Pohaj ( )-tenger északi partján volt, a legdélibb pedig onnan 800 kilométerre, ott, ahol ma a Huaj ( )-folyó ömlik a Kelet-kínai-tengerbe.[2] Az 1887-es áradásnak 900 000 és 2 000 000 közötti, az 1931-es áradásnak 1 000 000 és 4 000 000 közötti áldozata volt.[3] A második kínai–japán háború részeként a Csang Kaj-sek ( ) vezette nacionalista csapatok 1938-ban a gátak megnyitásával idézték elő a folyó áradását, aminek az áldozatai számát 500 000 és 900 000 közé teszik.[4]
A folyót csak 1947-ben vezették vissza - egyébként 1851 óta létező - mai medrébe, ahonnan több nagyváros, így Tencsin ( ) és Csingtao ( ) vízellátását is biztosítani lehet csatornákon keresztül.[2]