Rutafélék

Manapság a Rutafélék téma mindenki ajkán. Akár a szociális szférában való relevanciája, akár a gazdaságra gyakorolt ​​hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Rutafélék sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Ez a jelenség nem meglepő, mivel a Rutafélék számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek miatt érdemes tanulmányozni és érdeklődni az akadémikusok, a szakértők és a rajongók körében. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Rutafélék néhány legszembetűnőbb aspektusát, elemezve a jelenlegi jelentőségét és a jövőbeni lehetséges hatásait. Szigorú és kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a rendkívül releváns témát, és olyan átfogó jövőképet kínálunk, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy jobban megértsék hatókörét és jelentőségét.

Rutafélék
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Rutaceae
Juss., J.Presl
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rutafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rutafélék témájú kategóriát.

Ez a botanikai szócikk már figyelembe veszi a 2009 októberében megjelent APG III-rendszert a rendszertani részek tárgyalásakor.

A rutafélék (Rutaceae) az APG III osztályozása szerint a valódi kétszikűek rosids kládjának eurosid II csoportjában a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjének egyik családja mintegy 150 nemzetséggel és 1600 fajjal.

Rendszerezésük

Szinte minden szerző szoros rokonsági kapcsolatot tételezett fel a szappanfafélék (Sapindaceae) és a rutafélék (Rutaceae) között, a legtöbbször azonos főrendbe sorolva azokat — bár többen, (például Borhidi, Dahlgren és Tahtadzsján) a rutaféléket és néhány más olyan családot, amelyeket az APG a Sapindales rendbe sorolt, külön rendként (Rutales) tárgyaltak, főképp illatanyagokat tartalmazó leveleik alapján különböztetve meg azokat.

Származásuk, elterjedésük

Főleg a trópusokon és a szubtrópusi éghajlaton terjedtek el, de egyes nemzetségeik a mérsékelt övbe is áthúzódtak. A család egyetlen, Magyarországon is honos faja a nagyezerjófű (Dictamnus albus).

Megjelenésük, felépítésük

Alakjuk rendkívül változatos; többségük cserje vagy kis fa; néhány faj lágy szárú. Száruk néha ágtövises, gyéren tüskés.

Szórtan vagy átellenesen álló leveleik bőrneműek, fényes zöldek, tojásdadok, hegyesek. A levelek széle ép. A citrusformák levélnyele szárnyas.

Fokozatosan egyszerűsödő, fehér, gyakran illatos, kemény szirmú virágaik többnyire ötkörösek, öttagúak, aktinomorfak. Csészéjük rendszerint összeforrt, pártájuk viszont mindig szabad. A porzójuk általában kétszer annyi van, mint ahány sziromlevelük. Virágaikban a porzó- és a termőtáj között jól fejlett mézfejtő gyűrűk (diszkusz) fejlődtek ki. Jellemző sajátosságaik a váladéktartó sejtek és sejt közötti járatok, amelyekben illóolajat, gyantát és balzsamot raktároznak.

Termésük tok vagy bogyó; jellemző a hártyás válaszfalakkal osztott, többrekeszes, lédús bogyó, az úgynevezett narancstermés. A virág és a terméshéj illóolajokat tartalmaz monoterpén főkomponensekkel. Fő alkaloidjuk a rutin.

Életmódjuk, termőhelyük

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Felhasználásuk

Sok gyógy- és fűszernövény, gyümölcs tartozik ide, például a citrusok, a curry, az ezerjófű.

A család nemzetségei

Hibrid nemzetségek:

Források