Ripka Ferenc

Ripka Ferenc
Budapest 7. főpolgármestere
Hivatali idő
1924 – 1932
ElődTerstyánszky Kálmán (kormánybiztosként)
UtódHuszár Aladár

Született1871. szeptember 1.[1]
Isaszeg
Elhunyt1944. március 9. (72 évesen)[1]
Budapest[2]
SírhelyFarkasréti temető

Foglalkozás
  • politikus
  • polgármester
Iskolái
Halál okaszívelégtelenség
A Wikimédia Commons tartalmaz Ripka Ferenc témájú médiaállományokat.

Ripka Ferenc (Isaszeg, 1871. szeptember 1.Budapest, 1944. március 9.[3]) politikus, Budapest egykori főpolgármestere.

Élete

Ripka Antal erdészsegéd és Szkalka Mária fia. Ripka Ferenc még kiskorú volt, amikor édesapja meghalt. A család nehezen élt, nélkülözött. Amikor Budapestre költözött, akkor a II. kerületi Toldy Ferenc Reáliskola diákja lett.

Szorgalma miatt ösztöndíjakat kapott, mindennapi ebédjét a budai kapucinusoktól kapta, az iskola mellett tanította diáktársait is, az ezért kapott pénzből fedezte egyéb kiadásait.

A Toldy Ferenc Reáliskolában érettségizett, majd a Műegyetemen tanult tovább. Hamarosan átiratkozott a budapesti Tudományegyetem jogi karára, de Kolozsváron is folytatott tanulmányokat. Tanulmányai mellett újságírással foglalkozott, a Fővárosi Lapokba, a Magyar Újságba írt, a Magyar Távirati Irodánál és a Hazánknál dolgozott.

Fiatal újságíróként írt a „Gödöllő és Vidéke” című helyi lapban, a gödöllői „Honvédszobor-Bizottság” titkára volt, 1890-ben Kegyelet-Albumot szerkesztett az 1848-1849-es szabadságharc hősi halottainak emlékére.

1894-ben helyezkedett el a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-nél. Végigjárta a szamárlétrát, levelező volt, majd titkár, végül cégvezető titkár. A Ganz által létesített elektromos városi világítási telepek ügyintézője volt. Tanulmányutakra járt, majd minden Nyugat-Európai országban járt. A legtöbb magyar világítóüzem megszervezésében, mint a Ganz főtitkára részt vett.

Az újságokban számos szakcikket jelentetett meg.

1906-ban a főváros törvényhatósági bizottságának tagja lett. Miután a főváros magához vonta az Elektromos Műveket és a Gázműveket 1910-ben, Bárczy István polgármester felkérte, hogy legyen a Gázművek vezérigazgató-helyettese. 1912-ben lett a Gázművek vezérigazgatója. Ripka ideje alatt a Gázművek Európa egyik legmodernebb üzemévé vált, mellesleg a főváros egyik lejövedelmezőbb vállalata volt. Mint a Gázművek vezérigazgatója építtette a fővárosi óbudai gázgyárat.

Az első világháború utáni összeomlás és utána bekövetkező forradalmak miatt eltávolították a Gázművek éléről, amikor visszakerült a pozíciójába, a Gázművek súlyos pénzügyi helyzetben volt. 1924-re sikerült a céget stabilizálnia és jövedelmezővé tennie.

Bethlen István pártjának, az 1924-ben szervezett községi Polgári Párt vezetője lett. A Gázművek Rt-nél végzett munkájának köszönhető, hogy a Kormányzó Budapest kormánybiztosává nevezte ki 1924. augusztus 23-án. 1925. július 21-én és 1931. január 28-án Budapest főpolgármesterévé választották. Főpolgármestersége idejére datálódik a főváros törvény (1930. évi XVIII. törvénycikk)

Székfoglaló beszédében az evangéliumi szeretetre hívta fel a figyelmet és könyörtelen harcot hirdetett a drágaság, a munkanélküliség és a TBC ellen.

Számos, akkor nem divatos eszközzel élt, amerikai fagyasztott húst hozatott be, a burgonya árát hatóságilag szabályozta, szervezett hatósági alma- és tojásakciókat is az árak letörésére.

Emléktáblája:
I. kerület Gellérthegy utca 13.
Ripka Ferenc sírja a budapesti Farkasréti temetőben

Fő feladatának a főváros pénzügyeinek rendbetételét tekintette. Átvilágíttatta az üzemek működését, racionalizáltatta a pénzügyeket és a költségvetést. Az idegenforgalom fejlesztésére kiemelt hangsúlyt helyezett. Ő vezette be 1926-ban Budapesten a Szent István-hét rendezvénysorozatot.

1932-ben ment nyugdíjba. Nyarait a Balatonon, Fonyód-Bélatelepen töltötte, a Balaton szerelmese volt. A mai napig megtalálható Fonyódon a róla elnevezett fa, egy kanadai nyárfa a strandlejárónál, a Ripka bácsi fája. Az ehhez kapcsolódó történet a következő: Ripka Ferenc nagyon szerette a gyerekeket, mindig volt hozzájuk egy-egy kedves szava, a zsebében cukorka, amivel megkínálta őket. A gyerekek hangosan köszöntötték, amikor meglátták: „Kezitcsókolom Ripka bácsi!” Miután „Ripka bácsi” meghalt, a bélatelepi gyerekek a strandra lemenet az öreg fát üdvözölték rendszeresen a megszokott köszöntéssel, s ez áthagyományozódott a későbbi bélatelepi nemzedékekre is, s tart mind a mai napig. A sétány ma Ripka Ferenc nevét viseli.

Szívbántalmai voltak, ez okozta halálát is.

A főváros saját halottjának tekintette, temetése 1944. március 11-én volt a Farkasréti temetőben.

Felesége Lipcsey Lujza (Ludovika) volt.

Elismerése

Érdemei elismeréséül 1901-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1917-ben a Polgári Érdemkeresztet, 1918-ban a Koronás Arany érdemkeresztet, és udvari tanácsosi címet kapott. A Magyar Érdemkeresztet tulajdonosa. 1927-től a kormányzó a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1931-ben a bolgár királytól a Polgári érdemrend nagy tiszti keresztjét kapta meg. Kapott köszönőlevelet XI. Piusz pápától a Szent Imre ünnepségek sikeres megrendezéséért, a „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai kereszt tulajdonosa. Fonyód község díszpolgára. Több társadalmi szervezetnek tagja volt, többek között a Krisztinavárosi Római Katolikus Egyházközségnek, a Budai Társaskörnek, a 33-as Labdarúgó Klubnak, elnöke volt a Budai Dalárdának, a Klotild Szeretetház Egyesületnek és a fonyódi Gróf Zichy Béla-telepnek. Díszelnöke volt a „Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának”, a „Baross-Szövetség Hazai Iparpártoló Propaganda Nagy Bizottságának”. Igazgatósági tagja volt a „Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének”, a Szent István Társulat igazgató-választmányának tagja volt.

Mint katolikus, egyháza társadalmi gyűjtéséből ő bővíttette 1920-21-ben az 1902-ben épült fonyódi katolikus templomot és plébániát.

Művei

Irodalmi munkássága is jelentős, az ő nevéhez fűződik a „Mechwart-album”, „Gödöllő, a királyi család otthona”, „Erzsébet királyné Gödöllőn”, „A városi közüzemek és azok szervezete”, „Bécs és Berlin világítási közüzemei” és „Budapest elektromos telepe” című kiadvány.

Jegyzetek

Források

  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben
Elődje:
Terstyánszky Kálmán
Utódja:
Huszár Aladár