Repülő finn

Mai cikkünkben a Repülő finn témájában fogunk elmélyülni, amely kérdés az utóbbi időben vitákat és vitákat váltott ki. A Repülő finn eredetétől napjainkig a terület szakértőinek tanulmányozásának tárgya volt, és számtalan órányi kutatást szenteltek annak megértésére. Ebben a cikkben a Repülő finn-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a társadalomra gyakorolt ​​hatásától a lehetséges megoldásokig és alternatívákig. Célunk, hogy egy holisztikus és teljes jövőképet nyújtsunk a Repülő finn-ről, olyan részletes és szigorú elemzést kínálva az olvasónak, amely lehetővé teszi ennek a ma oly fontos témának a mély megértését.

Paavo Nurmi az 1924-es olimpián.

A repülő finn (finnül: Lentävä suomalainen) egy becenév, amelyet több finn sportoló is kiérdemelt. Eredetileg finn közép- és hosszútávú futók kapták, de a kifejezést később kiterjesztették a figyelemre méltó sporteredményt elérő finn versenyzőkre is.

Atlétika

A becenevet először Hannes Kolehmainen érdemelte ki, akit Mosolygó Hannes-ként is ismertek. A kiváló atléta három aranyérmet szerzett és két világcsúcsot is felállított az 1912-es stockcholmi olimpián.[1] Ahogy az országban egyre inkább elterjedtebb lett a közép- és hosszútávú futás, és sportolóik is egyre sikeresebben szerepeltek, több atléta, így Paavo Nurmi és Ville Ritola is kiérdemelte a becenevet. Nurmi három aranyérmet nyer az 1920-as és ötöt a négy évvel későbbi párizsi olimpián. Utóbbi világeseményen négy csapatszámban Ritola is társa volt. A két olimpián is győztes Volmari Iso-Hollo az 1930-as évek egyik legismertebb finn futója volt, az 1940-es években pedig Taisto Mäki öt világrekordot tartott, így ők is kiérdemelték az elismerést.[2] Lasse Virén volt az utolsó repülő finn atléta, ő az 1972-es és 1976-os nyári olimpián nyerte meg az 5000 m-es és 10 000 m-es eseményeket.

Rali

Timo Mäkinen és Rauno Aaltonen az 1965-ös Finn ralin.

Ezt követően az 1960-as években a raliversenyzőkre használták a kifejezést, eredményeik elismerésére. Timo Mäkinen, Rauno Aaltonen és Simo Lampinen voltak az első versenyzők, akikre így hivatkoztak. 1968-ban a Castrol kiadta az "A repülő finn" című filmet, amely az 1968-as Finn raliról szól és amely Mäkinen és Hannu Mikkola párbaját dokumentálja. Az ezt követő időszakban a négyszeres világbajnokok Juha Kankkunen és Tommi Mäkinen volt akiket gyakran emlegettek ezen a becenéven.

Formula–1

Mika Häkkinen a 2000-es amerikai nagydíjon.

Az első pilóta, aki a becenevet a Formula–1-ben viselte, Leo Kinnunen volt. 1970-ben Kinnunen a sisakjára is felfestette a címet, miután megnyerte a World Sports Car Championship elnevezésű gyorsasági autós sorozatot a Porsche számára.[3] Kinnunen volt az első finn aki eljutott a Formula–1-be, de a gyenge Surtees autóval nem tudott kiugró eredményt elérni. Az 1980-as években Keke Rosberg kapta a becenevet, aki 1982-ben a világbajnoki címet is elhódította. A későbbi finn pilóták sikerei után Rosberget az "eredeti repülő finn"-ként emlegették.[4] Rosberg után többen is kiérdemelték a címet, köztük Mika Häkkinen, aki 1998-ban és 1999-ben is megnyerte a versenyzők világbajnokságát,[5] de Mika Salo,[6] Kimi Räikkönen - a 2007-es szezon bajnoka[7] - Heikki Kovalainen[8] és Valtteri Bottas is rászolgált az elismerésre.[9]

Motorsport

Két keréken a leghíresebb repülő finn Jarno Saarinen, más néven a báró volt, aki 1972-ben megnyerte a 250cc-es világbajnokságot és a 350cc-es géposztályban Giacomo Agostini egyik nagy riválisa volt. Saarinen a következő évben halt meg, miközben vezette mind a 250 mind pedig az 500 cm-es bajnokságot. Az ő nevéhez fűződik az egyik leghíresebb ma is használatos motorvezetési technika kifejlesztése, amint a versenyző kanyarodás közben testét a motortól eltartva, térdét az aszfaltot súrolja.[10] Az 1970-es években Heikki Mikkola négy motokrossz világbajnoki címet nyert, míg Mika Kallio 2005-ben és 2006-ban is másodikként végzett a 125cc-es bajnokságon, mindkettőjüket illették a repülő finn becenévvel.[11]

Labdarúgás

A skóciai Hibernian FC-re játszó Shefki Kuqi a furcsa, de népszerű gólöröme miatt kapta meg a "repülő finn" nevet. Szokása volt, hogy ünneplés során hassal a földre vetette magát, széttárt karjaival pedig repülőgépet imitált, számos rajongó és újságíró figyelmét felhívva magára.[12]

A repülő finnek listája

Motorsport

Téli sportok

Egyéb sportágak

Jegyzetek

  1. ↑ „1912 Stockholm”, CBC. (Hozzáférés: 2006. december 29.) 
  2. ↑ „Pony Express”, Time, 1940. április 8.. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.) 
  3. ↑ Nieminen, Jamie: Flying Finns - 50 vuotta autourheilun historiaa (finnish nyelven). Turun Sanomat. . (Hozzáférés: 2006. december 29.)
  4. ↑ Keke Rosberg. Official Formula 1 website. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  5. ↑ Flying Finn waits for an answer. BBC Sport, 2001. szeptember 14. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  6. ↑ Tremayne, David. „Motor racing: Signs of hope for the forgotten Mika”, The Independent, 1998. május 31. (Hozzáférés: 2013. október 18.) 
  7. ↑ de Menezes, Jack. „Ferrari president Luca Di Montezemolo confirms decision over Kimi Raikkonen return will be made in 'the next few days'”, The Independent, 2013. szeptember 10. (Hozzáférés: 2013. október 18.) 
  8. ↑ Glover, Paul. „Flying Finn crashes Renault”, Herald Sun, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2013. október 18.) 
  9. ↑ Weaver, Paul: Valtteri Bottas roars into Formula One with iron will to succeed. The Guardian, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  10. ↑ McComisky, John: The Flying Finn. BikeSportNews. (Hozzáférés: 2006. december 29.) [halott link]
  11. ↑ Heikki Mikkola. motorcyclemuseum.org. (Hozzáférés: 2013. január 8.)
  12. ↑ Wathan, Chris: Kuqi: The Flying Finn. WalesOnline
  13. ↑ Olympics not just for the young. Kingman Daily Miner

További információk