Napjainkra a Reguláris gráf általános érdeklődésre számot tartó témává vált a társadalomban. A technológia fejlődésével és az információkhoz való hozzáféréssel egyre több ember szeretne többet megtudni a Reguláris gráf-ről és annak életükre gyakorolt hatásáról. Függetlenül attól, hogy a Reguláris gráf személy, hely, esemény vagy jelenség, relevanciája a mai világban tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Reguláris gráf különböző aspektusait vizsgáljuk meg, hogy megértsük jelentőségét és hatását a különböző területeken. A történetétől a mai hatásig a Reguláris gráf olyan téma, amely arra hív bennünket, hogy reflektáljunk és értsük meg jelentését modern világunkban.
Egy gráf reguláris, ha minden csúcsának ugyanannyi szomszédja van, más szóval minden csúcs fokszáma azonos. A közös fokszámot k-val jelölve beszélhetünk k-reguláris gráfról is. A reguláris irányított gráfnak meg kell felelnie annak az erősebb feltételnek is, hogy az egyes csúcsba bemenő élek és kimenő élek száma egyenlő legyen egymással.[1]
Egy erősen reguláris gráf egy olyan reguláris gráf, ahol a szomszédok száma megegyezik minden csúcsnál, de két összekötött csúcs közös szomszédjainak a száma és két nem-összekötött csúcs közös szomszédainak száma is független a két pont választásától.
A kézfogás-lemma szerint minden véges irányítatlan gráf páros darab páratlan fokszámú csúccsal rendelkezik.
A Nash-Williams-tétel szerint minden csúcsú k-reguláris gráfban van Hamilton-kör.
Akkor és csak akkor létezik n csúcsú -reguláris gráf, ha , ha és páros. Ebben az esetben egy ilyen reguláris gráf könnyen megkonstruálható megfelelően paraméterezett cirkuláns gráfként.
A legfeljebb 2-reguláris gráfok egyszerűen osztályozhatóak.
Legyen A egy gráf szomszédsági mátrixa.
A gráf akkor és csak akkor reguláris, ha sajátvektora A-nak.[2] Ekkor a sajátérték k. A többi sajátértéknek megfelelő sajátvektorok merőlegesek -re, tehát az ilyen sajátvektorok koordinátáinak összege nulla.
Egy k-reguláris gráf csak akkor összefüggő, ha k egyszeres sajátértéke. A "csak akkor" meghatározás a Perron–Frobenius-tétel következménye.[2]
Van egy másik kritérium a reguláris és összefüggő gráfokra: egy gráf pontosan akkor reguláris és összefüggő, ha az
mátrix eleme A szomszédsági algebrájának, azaz előáll A hatványainak lineáris kombinációjaként.[3]
Legyen G k- reguláris gráf, D átmérővel és sajátértékekkel. Ha G nem páros gráf, akkor
Létezik gyors algoritmus az adott fokszámú és csúcsszámú reguláris gráfok izomorfizmus erejéig való felsorolására.[4]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Regular graph című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.