Rakukerámia
Ebben a cikkben a Rakukerámia témáját fogjuk megvizsgálni, egy lenyűgöző témát, amely évek óta sokak figyelmét felkeltette. A Rakukerámia egy összetett téma, amely a szempontok széles skáláját fedi le, és több szempontból is megtekinthető. A Rakukerámia régóta vita és vita tárgya, ellentmondó véleményeket generált, és felkeltette a szakértők és a rajongók érdeklődését. A történelem során a Rakukerámia alapvető szerepet játszott a társadalomban, és különböző módon befolyásolta az emberek életét. Ezzel a cikkel igyekszünk megvilágítani a Rakukerámia-et, és átfogó és naprakész képet nyújtunk erről az izgalmas témáról.
A rakukerámia (楽焼) eredetileg egy kiotói fazekascsalád kerámia munkáit jelölte, dísztárgyakat, de leggyakrabban teástálakat (itthon Magyarországon főleg csak füles teáscsészékre gondolunk) készítettek a hagyományos japán teaszertartáshoz. Nem hagyományos eljárással dolgoztak, mert a kézzel formázott kerámiáikat alacsony hőfokon égették ki, melegen vették ki az égetőkemencéből, s vízbe rakták, vagy hagyták érintkezni a hideg levegővel, amely véletlenszerű hatásokat eredményezett rajtuk, ami által minden egyes darab egyedivé vált, azaz egy termékcsaládon belül minden darab külön fajta lett. A keramikusok körében a raku technika lassan elterjedt az egész világon, és már a kortársak, de a későbbi és mai utódok kivált sokat módosítottak rajta.
Története
Tojotomi Hidejosi a 16. századi koreai inváziót követően számos koreai fazekast hurcolt magával Japánba, akikkel égetőkemencéket építtetett. Az általuk használt technika nagy hatással volt a rakukerámia fejlődésére.[1]
Szellemisége
A raku filozófiája a zen buddhizmuson alapszik, szorosan kötődik a tradicionális japán teaszertartásokhoz. A Raku szó tartalma: „a ráérő idő élvezete”. A kerámiák letisztultsága és művészi, de egyszerű kivitelezése a zen filozófia alapelveit tükrözik. Céljuk az, hogy betekintést nyújtsanak a dolgok valódi természetébe.
A rakukerámiák készítése mindig izgalmas és megjósolhatatlan. Minden egyes darab egyedi és megismételhetetlen. Letisztultság és természetesség jellemzi őket. A rakukerámiák mindig kézzel készülnek, egyfajta meditatív állapotban. Úgy tartják, hogy egy Raku tárgyat szemlélve, megláthatjuk saját lelkünket és létünk értelmét. A raku technikában mind a négy őselemnek fontos szerep jut. Egy teljes Föld – Tűz – Levegő – Víz kör teszi őket lenyűgözően harmonikussá. A kerámia Földből és fém-oxidokból épül fel. Az agyagot és a mázakat Tűz égeti ki a kemencében. Onnan vörösen izzva faforgácsba vagy más éghető anyagba kerülnek, itt zajlik le az oxidokban gazdag mázak átalakulása. A Levegő változó oxigénszintje alakítja a felületek változatos mintáit. A folyamat Vízbe merítéssel zárul.
Galéria
-
Raku teatál 18-19. század -
Benkő Ilona két rakukerámiája -
Erdős Anna Brémai muzsikusok című rakukerámiája -
Alvó vulkán: Károlyi Ildikó rakukerámiája -
Koldus és királyfi: Károlyi Ildikó Suttogógömbjei
Jegyzetek
- ↑ Michael J. Seth. A History of Korea: From Antiquity to the Present. Rowman & Littlefield Publishers (2010). ISBN 9780742567177, 181. oldal
Források
- Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Rakukerámia: lásd 186. p., ISBN 963-13-5534-9
- Terebess Gábor: A japán raku és amerikai reneszánsza
- yerbamate.hu: Rakukerámia[halott link]
- Károlyi Ildikó kerámiái. Raku: Az elemek harmóniája
