Rajniss Ferenc

Rajniss Ferenc
A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első
A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 16. – 1945. március 7.
ElődRakovszky Iván
UtódSzálasi Ferenc
Született1893. július 24.
Bártfa
Elhunyt1946. március 12. (52 évesen)
Budapest
Párt
HázastársaFényes Anna
Foglalkozás
IskoláiLondoni Egyetem (–1928, közgazdaság-tudomány)
Valláslatin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Rajniss Ferenc témájú médiaállományokat.

Rajniss Ferenc Jakab (Bártfa, 1893. július 24.Budapest, 1946. március 12.) szélsőjobboldali magyar újságíró, lapszerkesztő, politikus, az Új Magyarság és a Magyar Futár című hetilap főszerkesztője, a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. A Népbíróság ítélete alapján kivégezték.

Életrajza

Római katolikus családban született, apja Rajniss János, anyja Blaskovits Mária volt. Nagyváradon tanítóképzőt végzett, és az első világháborúig Bukarestben, a helyi magyarok képzésére fenntartott Szent László Intézetben tanított. A háborúban előbb a szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1915-ben fogságba esett. 1919-ben megszökött Szibériából, de a finn határon elfogták, és halálra ítélték. Végül Petrográdban és Moszkvában tartották börtönben 1922-ben, amikor magyarországi kommunista foglyokért magyar rabokat engedtek haza.

Magyarországon szociális intézményeknél dolgozott, majd 1926-tól kezdve két évig New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanult. Hazatérve megalapította a Vöröskeresztnek alárendelt első szociális iskolát, majd pénzügyi-közgazdasági tanulmányait Londonban fejezte be 1928-ban. Ugyanebben az évben az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) titkára, a következő évben pedig aligazgatója lett. Az OTI szanálásakor lemondott, 1931-ben közgazdasági doktorátust szerzett Budapesten. Közben beutazta Európát, és szociálpolitikai témakörben angolul, németül és franciául is publikált.

1935-ben pártonkívüliként képviselővé választották Dombóváron a Gömbös Gyula támogatásával létrejött úgynevezett Reformnemzedék színeiben, ám ez a mozgalom rövidesen elenyészett. 1936-ban megnősült, elvette Fényes Annát, Fényes Endre és Abonyi Ilona lányát. 1937-ben a nemzetiszocialista Nemzeti Front tagja lett, a parlamentben is őket képviselte. A belső ellentétek hatására,1939 januárjában elhagyta a pártot. 1939-ben a Magyar Élet Pártja képviselője lett (ismét Dombóváron jutott mandátumhoz), majd átlépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. Az Új Magyarság, később a Magyar Futár szerkesztője volt. Az országgyűlésben hatásos szónoklatokat tartott. 1944. október 16. és 1945. március 7. között látta el a Szálasi-kormányban a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendőket. A Népbíróság a második világháború után háborús bűnösként halálra ítélte, kivégezték.

Főbb művei

Jegyzetek

  1. a b Halálesete bejegyezve Bp. V. ker. polgári halotti anyakönyv 175/1946. folyószáma alatt.
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. HU BFL - VII.171.a - 1944 - 0873.
  4. A házasságkötés bejegyezve Bp. IV. ker. polgári házassági anyakönyv 107/1936. folyószáma alatt.
  5. Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium

Források