Rétegvíz

Ebben a cikkben részletesen feltárjuk és elemezzük a Rétegvíz helyzetét, kitérve a legfontosabb szempontokra, és teljes áttekintést nyújtva erről a témáról. A kezdetektől a mai hatásig, a különböző területekre gyakorolt ​​hatásokon keresztül ez a cikk arra törekszik, hogy az olvasó számára egy globális és gazdagító látásmódot nyújtson a Rétegvíz-ről. Kutatásokon, tanulmányokon és tanúságtételeken keresztül elmélyülünk a Rétegvíz izgalmas világában, hogy jobban megértsük jelentőségét és a társadalomra gyakorolt ​​hatását. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy informatív és éleslátó utazásban, amely bővíti tudását, és lehetővé teszi a Rétegvíz mélyebb megértését.

A rétegvíz a kőzetek pórusaiban helyezkedik el, két vízzáró réteg között, az első vízadó rétegtől legalább egy vízzáró réteg választja el. A nagy nyomás alól érkező rétegvíz az artézi víz. Ha a nyomás nem elegendő a víz felszínre juttatásához, akkor szubartézi vízről beszélhetünk. A nyomást a vízzáró rétegek (litosztatikus nyomás), a vízoszlop (hidrosztatikus nyomás), a rétegek gáztartalma és a (tömörödő) kőzetoszlop súlya adhatja.

Kialakulásához legkedvezőbb szerkezet a redőteknő (szinklinális). A vízutánpótlás ilyen esetekben leggyakrabban a felszínre bukkanó víztartó rétegen keresztül biztosítható. Ha a vízutánpótlás teljesen lehetetlen, akkor fosszilis vízről beszélhetünk.

Az artézi vizek jelentőségét egyrészt a tárolt vízkészlet nagysága, másrészt - nagyobb mélységük és a felszínnel való lazább kapcsolatuk révén - a felszíni szennyező hatásoktól való védettsége, tisztasága adhatja. Az artézi medencék klasszikus példája a Párizsi-medence, az ausztráliai Nagy-Artézi-medence. Az artézi medencék másik típusa a féloldalasan kiemelt, csupán egyik irányból táplált medence. Ilyen a Préri-tábla és a Parti-síkság Észak-Amerikában, valamint a Szahara az Atlasz lábánál.

Sajátos az Alföld artézi víz készlete, ugyanis ez nem utánpótlódó, statikus víz, teljesen körülzárt vízlencsékkel (fosszilis víz). Éppen ezért az Alföld rétegvíz készlete véges. Az utóbbi évtizedekben napi kitermelése 4 millió m³, éves kitermelése 1,5 km³ volt, ami közelíti a Balaton vízmennyiségét (1,8 km³).

Források

  • Jakucs László: Természetföldrajz II. A Föld külső erői. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995. 175-178. MS-3110
  • Borsy Zoltán (szerk.): Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetföldrajz köréből. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993.
Ez a földrajztudományi tárgyú vagy földrajzi fogalommal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!