Ez a cikk a Pu Ji kínai császár témájával foglalkozik, feltárva annak különböző oldalait és jelentését. A Pu Ji kínai császár eredetétől napjaink relevanciájáig érdeklődés és vita tárgya a társadalom különböző szféráiban. Egy mélyreható és részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Pu Ji kínai császár-et övező kulcsfontosságú szempontokat, valamint gazdagító látásmódot és érdekes perspektívákat kínálunk a kultúrára, történelemre, politikára vagy bármely más releváns területre gyakorolt hatásáról. Ennek a jelentős témakörnek az elmélyítése érdekében megvizsgáljuk annak gyakorlati vonatkozásait és lehetséges jövőbeli következményeit is.
Pu Ji | |
Pu Ji mint Mandzsukuo császára | |
Kína császára | |
Uralkodási ideje | |
1908. december 2. – 1912. február 12. 1917. július 1. – július 12. | |
Elődje | Kuang-hszü |
Utódja | tisztség eltörölve |
Mandzsukuo császára | |
Uralkodási ideje | |
1934. március 1. – 1945. augusztus 15. | |
Elődje | új tisztség |
Utódja | tisztség eltörölve |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Csing-dinasztia |
Született | 1906. február 7. Peking |
Elhunyt | 1967. október 17. (61 évesen) Peking |
Nyughelye | grave of Puyi |
Édesapja | Caj-feng ( ) |
Édesanyja | Jou-lan ( ) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Van Zsung ( ) (császárné) |
Házastársa | Ven Hsziu ( ) (másodfeleség) |
Házastársa | Li Su-hszien ( ) (polgári feleség) |
Gyermekei | nincs |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pu Ji témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pu Ji (tradicionális kínai: 溥儀, egyszerűsített kínai: 溥仪, pinjin átírással Pǔyí, más átírással Puji, uralkodói nevén Hszüan-T'ung), (Peking, 1906. február 7. – Peking, 1967. október 17.) a Csing-dinasztia, és egyben Kína utolsó császára, akit háromévesen ültettek trónra, de viszonylag rövid időn belül letaszították onnan. Később 11 napig újból Kína császára. 1934-től a Japán által irányított bábállam, Mandzsukuo császárává tették. Látszaturalkodása 1945-ig tartott, mikor is a szovjet hatóságok elfogták. Később börtönben is volt és több megaláztatás is érte. 1959-ben amnesztiát kapott, 1967-ben halt meg.
1906. február 7-én született Pekingben, a Tiltott Városban. Apja, Caj-feng ( ), Csun ( ) második hercege volt. Az ő testvére volt Kuang-hszü kínai császár ( ) császár, de felette a valódi hatalmat Ce-hszi császárné gyakorolta. Pu Ji ( ) volt az apja két felesége által szült tizenegy gyereke közül a legidősebb.
Háromévesen örökölte a mandzsu trónt, miután nagybátyja, Kuang-hszü ( ) császár 1908. november 14-én elhunyt. Három évig uralkodott, kiskorúsága miatt apja volt mellette a régens, mígnem 1912. február 12-én az előző évben lezajlott polgári forradalom következtében a forradalmárok megdöntötték a Csing ( )-dinasztiát és Pu Ji ( ) lemondásra kényszerült.
A kiskorú Pu Ji ( ) megtartotta titulusát, trónjának és hatalmának elvesztését követően is a Tiltott Városban élt. 1917. július 1-jén Csang Hszün tábornok segített neki visszakerülni a trónra, ám csapatai 11 nap múlva vereséget szenvedtek, és a kezdeményezés elbukott, Pu Ji pedig újra trónfosztott lett. Amikor betöltötte a 18. évét, Feng Jü-hsziang hadúr véglegesen megfosztotta trónjától, elűzte a Tiltott városban levő palotájából és a köztársaság egyszerű polgárának nyilvánította.
A mandzsuk szerették volna visszaültetni Pu Ji ( )t a trónra, és azt akarták, hogy együttműködjön a nyugati nagyhatalmakkal, ami segíthetett volna e cél elérésében. Amikor a japánok 1931-ben megszállták Mandzsúriát, Pu Ji elfogadta az ajánlatukat, hogy legyen az újonnan létrehozott Mandzsukuo állam főbiztosa, majd 1934-ben annak császárává avatták Kang-te ( ) néven. Csak látszatra kormányzott, az igazi hatalom a japánok kezében volt és a császárt lényegében háziőrizetben tartották, egészen addig, amíg a szovjet Vörös Hadsereg egységei meg nem szállták Mandzsúriát. Pu Ji ( ) egyre inkább követte a buddhizmus tanait és hamarosan vegetáriánus lett, mondván, hogy őseinek és rokonainak transzformációja.
A háború vége után orosz hadifogságba esett és a Szovjetunióba vitték, ahol háziőrizetben (átnevelőtáborban) tartották. Felesége közvetlenül a háború után meghalt, a börtönben való rossz bánásmód miatt, de ő erről csak három év elteltével értesült. 1950-ben visszatért Kínába. Itt 9 évi börtönre ítélték. Bár 1959-ben amnesztiával szabadult, a kommunista kormány bábja lett, sőt, 1962-ben Mao Ce-tung ( ) parancsára feleségül is vette a párt egyik tagját – ezzel először fordult elő, hogy egy mandzsu uralkodó kínai nőt vett feleségül. Ismét Pekingbe költözött, és egy botanikus kert javítóműhelyében, később pedig a nemzeti könyvtárban dolgozott. Megírta emlékiratait Az utolsó kínai császár voltam címmel. 1967. október 17-én halt meg betegeskedés után Pekingben.
Előző uralkodó: Kuang-hszü |
Következő uralkodó: nem volt |