Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a Polifoszfátok témát és annak minden következményét. A Polifoszfátok ma nagyon fontos téma, mivel jelentős hatással van mindennapi életünk különböző területeire. Ebben a cikkben a Polifoszfátok-hez kapcsolódó különböző oldalakat és perspektívákat fogjuk megvizsgálni, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Meg fogjuk vizsgálni a Polifoszfátok körül forgó különféle véleményeket és vitákat, valamint azt is, hogy ennek milyen lehetséges jövőbeli következményei lehetnek folyamatosan változó világunkban. Egy kimerítő és szigorú elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk ezt az összetett témát, és feltárjuk annak több dimenzióját, hogy teljes mértékben megértsük.
A polifoszfátok a foszfor polimerjei. A foszfátkötés általában nagy energiájú kovalens kötés, vagyis a molekula bomlása csak nagy energia, vagy katalizátor (általában enzim) hatására lehetséges. A polifoszfátok közé tartozik például az adenozin-trifoszfát (ATP), mely egy a sejtek energetikai körfolyamatainak alapvető eleme.
A DNS váza egy cukorból és foszfátból álló kopolimer. A DNS vázát dezoxiribóz és foszfát csoportok váltakozásával alkotott lánc alkotja. A nukleotidok a dezoxiribózhoz kovalens kötéssel kapcsolódnak, a komplementer DNS-lánccal pedig hidrogénkötést alakítanak ki. Az RNS is egy kopolimer, annyi különbséggel, hogy az RNS-ben a dezoxiribóz helyett ribóz található, valamint nukleotidok esetén a timin helyett uracil épül a láncba. Az RNS nem alkot kettős hélixet.
A nátrium-tri-polifoszfátot (Na5P3O10) fehérítő és vízlágyító hatása miatt széles körben alkalmazzák. A természetes vizekben nagy mennyiségben eutrofizációt (algák nagy mértékű túlszaporodása) okozhat. Egyes országokban használatát korlátozzák.
A hosszú molekulájú, szervetlen polifoszfátokat L. Liberman fedezte fel az 1890-es években. Ezek néhánytól több száz ortofoszfátot tartalmaznak, melyek nagy energiájú foszfoanihidrid-kötésekkel kapcsolódnak.
Először un. molekuláris fosszíliáknak hitték őket, de bebizonyosodott, hogy egyes élőlények (például baktériumok) esetén jelentős szerepet játszanak az anyagcsere-folyamatokban.
Az élelmiszeriparban a polifoszfátokat általában E452 néven, emulgeálószerként, víz és fémek megkötésére alkalmazzák.
Maximum napi beviteli mennyiségük 70 mg/testsúlykg, de ez az összes foszfortartalmú vegyület együttes mennyiségére vonatkozik. A nagy mennyiségű foszfátbevitel megzavarhatja a szervezet anyagcsere folyamatait.