Poldini Ede

Ma a Poldini Ede olyan téma, amely a társadalmi viták és viták széles körét fedi le. A politikára gyakorolt ​​hatásától a mindennapi életre gyakorolt ​​hatásáig a Poldini Ede számos ember figyelmét és érdeklődését sikerült megragadnia. Függetlenül attól, hogy milyen nézőpontból közelítjük meg, a Poldini Ede ma már jelentős témává vált. Miközben folytatjuk e jelenség feltárását, fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk különböző oldalait, és megértsük, hogyan befolyásolja folyamatosan változó világunkat. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Poldini Ede-et és annak jelentését az életünkben.

Poldini Ede
Életrajzi adatok
Született1869. június 13.
Pest
Elhunyt1957. június 28. (88 évesen)
Vevey
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajokopera
Hangszerzongora
Tevékenységzeneszerző, zeneművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Poldini Ede témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Poldini Ede (Pest, 1869. június 13. – Vevey, 1957. június 28.) zeneszerző és zongoraművész. Bár bachi termékenységű szerző volt, ma neve csak mint a magyar nemzeti vígopera, a Farsangi lakodalom komponistájaként él. Kerner István karmester sógora.

Élete

Apai nagyapja Itáliából Pestre települt nyomdász volt, kinek fia, id. Ede folytatta a szakmát, mellette lelkes amatőr színjátszó volt, szép énekhanggal. Anyja Engeszer Emilia, Engeszer József pesti egyházkarnagy és zeneszerző lánya, kétgyermekes özvegy. Összesen hét gyermekük lett. A házi muzsikálás, polgári családhoz illően, mindennapos volt a Poldini családban.

A későbbi zeneszerző Poldini 1885-ben előjátszott Lisztnek mint reménybeli zongoravirtuóz, de nem lett a tanítványa. A budapesti Nemzeti Zenedében Tomka István, majd Bécsben Brahms ajánlásával Eusebius Mandyczewski tanítványa volt.

Tanulmányai befejeztével zongoristaként turnézott. Zeneszerzőként első feltűnést keltő műve az 1892-ben bemutatott Ébresztő című férfikar Bajza József versére. Két évvel később volt első színpadi próbálkozása, az Északi fény című egyfelvonásos balett. A szövegkönyv (Victor Léon) már a maga korában is olyan nevetséges volt (Grönlandon táncoló eszkimók, jegesmedvék stb.), hogy a harmadik előadás után lekerült a műsorról. Több sikere volt az ezután bemutatott meseoperáival.

1908-tól Svájcban élt. Zeneszerzőként legnagyobb sikerét színpadi műveivel aratta.

Művei

Máig legismertebb műve a Farsangi lakodalom című vígopera (1924).

  • énekes mesejátékok: Csipkerózsika, Hamupipőke, Vasorrú bába
  • operák: Csavargó és királyleány, Selyemháló, Himfy
  • balett: Északi fény
  • A táncoló baba. Hegedű-zongora virtuóz duett

Irodalom

  • Albert István: Születésének 125. évfordulóján – Poldini Edére emlékezünk in Operaélet 3. évf. (1994) 4. szám. pp. 4–5.
  • Balassa Imre–Gál György Sándor: Operák könyve. Átd. bőv. új kiad. Budapest, 1971. Zeneműkiadó pp. 736–737.
  • Boros Attila: A Farsangi lakodalom Debrecenben in Operaélet 10. évf. (2001) 1. szám pp. 6-7.
  • Cenner Mihály: Emlékezés Poldini Edére in Operaélet 6. évf. (1997) 3. szám pp. 6–7.
  • Pónyai Gyöngyi: A klasszikus balettművészet magyarországi történetéből. Budapest, 2009. Planétás K. – Magyar Táncművészeti Főiskola. pp. 70–71 ISBN 978 9639414150
  • A százéves Operaház válogatott iratai. Szerk. Dés Mihály Km. Valkó Arisztid, Staud Géza. Magyar Színházi Intézet, 1984 ISBN 963-7601-85-6

Külső hivatkozások