Napjainkban a Pléiade egy olyan téma, amely aktuálissá vált a társadalomban, felkeltve minden korosztály és hátterű ember érdeklődését. Az idő múlásával a Pléiade a megbeszélések, viták és elmélkedések konvergenciapontjává vált különböző kontextusokban, legyen szó tudományos, munkahelyi vagy személyes szféráról. Hatása elérte azt a pontot, ahol feltétlenül el kell mélyednünk a Pléiade-ben, annak következményeiben és életünkre gyakorolt hatásában. Ebben a cikkben a Pléiade-hez kapcsolódó különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk, hogy jobban megértsük a hatókörét és a jelenlegi társadalmunkra gyakorolt lehetséges következményeit.
A Pléiade egy 16. századi, Pierre de Ronsard és Joachim Du Bellay köré csoportosult, hét francia költőből álló humanista irodalmi irányzat neve.
A költői kör magát először Brigade-nak hívta, majd felvette a Pléiade nevet, melyet az azonos nevű alexandriai, ugyancsak hét költőből álló, 3. századi költői társulattól kölcsönzött (a Pléiade a Plejádok csillagkép francia neve). A francia kör 1556 óta viselte ezt a nevet.
A Pléiade programját Joachim Du Bellay a Défense et Illustration de la langue française című művében fejtette ki, amely 1549-ben látott napvilágot. A vitairat a francia nyelv tökéletesebbé tételét, bővítését illetve ennek szükségességét vetette fel. A nyelv bővítését többek között más nyelvekből átvett szavakkal, latin és görög eredetű új szavak létrehozásával (neologizmus) vagy rég nem használt szavak felelevenítésével képzelte el megvalósítani.
A Pléiade költői felhagytak az addigi középkori költészet hagyományaival: költeményeiket franciául akarták írni, de rájöttek, hogy a francia nyelv erre nem alkalmas, mert a szókincse túl szegény. Ezért új szavakat alkottak latin és görög szavak alapján. Az ókori költők utánzását tűzték ki céljukként azért, hogy túlszárnyalhassák őket. Az antik műfajokat (óda), az (epigramma) stb. – mint elsődleges költői műfajokat – és az alexandrint, mint a tökéletes verssort követték. Az elégikus költészet négy fő témája a szerelem, a halál, az idő múlása és a természet.
A Pléiade munkásságával és eszméivel hozzájárult többek között a francia nyelv standardizálásához, annak fejlődéséhez és bővüléséhez.