Paul Valéry

A Paul Valéry témája tudósok, kutatók és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. Hatása számos területen érezhető volt, a tudománytól és a technológiától a politikáig és a populáris kultúráig. Az évek során vitatéma lett, ellentmondó véleményeket és vitatott elméleteket generálva. Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a Paul Valéry-et, és feltárjuk a mai világra gyakorolt ​​​​hatásait. Az eredetétől a jelenlegi hatásáig elmélyülünk a Paul Valéry lenyűgöző világában, és felfedezzük, hogyan alakította a körülöttünk lévő világról alkotott felfogásunkat és megértésenket.

Paul Valéry
Paul Valéry
Paul Valéry
Élete
Született1871. október 30.
Sète, francia
Elhunyt1945. július 20. (73 évesen)
Párizs, francia
SírhelyCimetière Marin, Sète
Nemzetiségfrancia
HázastársaJeannie Valéry
GyermekeiAgathe Rouart-Valéry
Pályafutása
Első műveAlbum des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Louis Barthou Prize (1942)
  • Commander of the Order of Polonia Restituta
  • Goethe Medal for Art and Science (1932)
Hatottak ráStéphane Mallarmé
André Gide
HatásaRainer Maria Rilke
André Breton
Paul Valéry aláírása
Paul Valéry aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Valéry témájú médiaállományokat.

Paul Valéry (Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) francia költő, esszéíró, irodalomkritikus, a 20. századi francia költészet kimagasló egyénisége.

Élete

Paul Valéry a délfrancia Sète városában született 1871. október 30-án.

Középiskoláját Montpellier városában végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott.

1891-ben bemutatták Stéphane Mallarmé költőnek, akit bálványozott. A Hadügyminisztérium munkatársa volt, majd 1922-ig a Havas hírügynökségnél dolgozott, ezután az irodalomból tartotta el magát. 1925-től a Francia Akadémia tagja, 1938-tól a Collège de France tanára lett. Tevékenyen részt vett a Népszövetség munkájában, megbízottként Magyarországon is járt. Tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[1] Fiatalon nagyon termékeny költő volt, versei 1889-1892 között különböző folyóiratokban jelentek meg, majd 1892-ben hirtelen lemondott a versírásról.

Munkássága

Korai verseit később erősen megválogatta és gyökeresen átdolgozta - a parnasszisták és Stéphane Mallarmé hatásától akart szabadulni -, és csupán 1920-ban adta ki André Gide ösztönzésére a Régi versek albuma című kötetében. Valéry első költői korszaka lezárulása után még megírta a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895) című esszéjét, az Egy este Teste úrral (1896) című novellisztikus filozófiai riportját, és A német hódítás (1897) című politikai tanulmányát, majd két évtizedre elhallgatott. 1917-ben tért vissza az irodalomhoz az Ifjú Párka című terjedelmes költeményével, amely a Varázslatok (1922) című kötettel együtt a francia líra élvonalába emelte. Ez a költemény Rilkére is nagy hatást tett. A kortárs, főként fiatal írókra is hatott, így elsősorban az induló dadaistákra és szürrealistákra (Breton első mestere volt), rájuk azonban elsősorban személyiségével gyakorolt befolyást. A Varázslatok után Valéry költészete ismét elnémult. Nagy számban jelentette meg azonban esztétikai, politikai, filozófiai esszéit, dialógusait.

Művei

  • Album des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920)
  • Introduction á la Méthode de Léonard de Vinci (magyarul: Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895, esszé)
  • La Soirée avec Monsieur Teste (magyarul: Egy este Teste úrral, 1896, novellisztikus filozófiai riport)
  • La Conquête allemande (magyarul: A német hódítás, 1897, politikai tanulmány)
  • Jeune Parque (magyarul: Az ifjú Párka, 1917)
  • Charmes (magyarul: Varázslatok, 1922, verseskötet)
  • L'Âme et la danse (1923, magyarul: Lélek és tánc, 1973, aforizmák)
  • Eupalinos ou l'architecte (1923) (magyarul: Eupalinos vagy az építész, 1973, dialógus)
  • Variété (magyarul: Változatok, 1924-1944, esszé)
  • Mon Faust (magyarul: Az én Faustom (1946, lírai dráma)

Magyarul

  • Változatok; ford. Strém Géza, bev. Gyergyai Albert; Révai, Bp., 1931 (Világkönyvtár)
  • Európa nagysága és hanyatlása; ford. Kemény Katalin; Egyetemi Ny., Bp., 1945 (Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai)
  • Európa nagysága és hanyatlása; ford. Somlyó György; Egyetemi Ny., Bp., 1946 (Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai)
  • Valéry Paul versei és oxfordi előadása a költészetről; ford. Somlyó György; Rose-Fischer Ny., Bp., 1946
  • Két párbeszéd; ford., utószó Somlyó György; Gondolat, Bp., 1973
  • Claudel–Valéry–Emmanuelː Szavak forrása csend; vál., ford. Szabó Ferenc; Detti Ny., Róma 1985
  • Stéphane Mallarmé és Paul Valéry versei; vál., szerk., utószó Szegzárdy-Csengery József, ford. Dobossy László et al.; Európa, Bp., 1990 (Lyra mundi)
  • Füzetek; vál., ford., előszó, utószó Somlyó György; Európa, Bp., 1997 (Mérleg)
  • Paul Valéry prózaversei; ford. Zirkuli Péter; Orpheusz, Bp., 2005

Jegyzetek

  1. ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

Források

  • Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
  • Ki kicsoda a világirodalomban? (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest 1999 ISBN 9-638157-90-9
  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Paul Valéry témában.