Ebben a cikkben a Pókbangó-hez kapcsolódó összes szempontot megvizsgáljuk, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük, hogy a Pókbangó hogyan hatott a különböző területekre, a kultúrától a gazdaságig, beleértve a politikát és a technológiát is. Ezenkívül megvizsgáljuk a Pókbangó szerepét az emberek mindennapi életében, és azt, hogy hogyan alakult az idők során. Ezzel az átfogó elemzéssel arra törekszünk, hogy teljes és mélyreható képet nyújtsunk a Pókbangó-ről, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk annak fontosságáról és relevanciájáról.
Pókbangó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||||
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Ophrys sphegodes Mill. | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Pókbangó témájú médiaállományokat és Pókbangó témájú kategóriát. |
A pókbangó (Ophrys sphegodes) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a kosborfélék (Orchidaceae) családjának bangó (Ophrys) nemzetségébe tartozó, Magyarországon fokozottan védett növényfaj.
10–30 cm magas, nyúlánk növekedésű faj. A tőlevelei hosszúkás-lándzsásak, tompa végűek, világoszöldek és fényes felületűek. A vékony, zöld száron ülő, apró vörösesbarna rovarra, vagy pókra emlékeztető kevésszámú virágaival kevéssé feltűnő hazai bangófélénk. Virágain a mézajak kivételével rendszerint az összes lepellevél kopasz. A három külső lepellevél világoszöld, míg a két belső barnászöld és kopasz. A mézajak sötét-, vagy vörösbarna színezetű, bársonyos szőrzetű, rajta kopasz, fénylő H vagy X alakú rajzolat látható. Április végén és májusban virágzik, szubmediterrán növény.
Inkább mészkedvelő, mocsár-, láp- és homoki rétek, nedves kaszálók, esetenként mocsárrétek, szikes puszták növénye. Előfordul többek között a Kiskunságban, a Bükk-vidék területén, a Fertő mellett, a Balaton-felvidéken, és Ásotthalom környéki réteken. Az utóbbi évtizedekben jelentősen visszaszorult és élőhelyeinek legalább feléről el is tűnt[1]