A mai világban a Pálffi Márton a közönség széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A Pálffi Márton mind személyes, mind szakmai szinten vita és vita tárgya volt, mindenféle véleményt és álláspontot generált. A társadalom és a technológia fejlődésével a Pálffi Márton szerepe új dimenziót kapott, ami a mindennapi élet különböző területein fontosságának és relevanciájának növekedéséhez vezetett. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Pálffi Márton fejlődését, a mai társadalomra gyakorolt hatását, valamint a növekvő relevanciájából adódó lehetséges jövőbeli kilátásokat.
Pálffi Márton | |
Született | 1873. november 11. Várfalva |
Elhunyt | 1936. augusztus 11. (62 évesen) Kolozsvár |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | műfordító, pedagógus, pedagógiai író |
Sírhelye | Házsongárdi temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pálffi Márton (Várfalva, 1873. november 11. – Kolozsvár, 1936. augusztus 11.) műfordító, pedagógiai író.
Középiskoláit Tordán és Kolozsváron, az Unitárius Kollégiumban végezte (1892), majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet (1899). Még az egyetemi diploma megszerzése előtt került be tanárnak egykori iskolájába (1897), s itt tanított – az első világháború alatti katonáskodása és sebesülése miatti hároméves megszakítással – nyugdíjazásáig.
Cikkei, fordításai 1898-tól jelentek meg a Keresztény Magvető, Magyar Polgár, Újság, Ellenzék, Erdélyi Lapok, Család és Iskola, 1918 után a Cultura, Erdélyi Múzeum, Ethnographia, Ifjú Erdély, Keleti Szemle, Magyar Nyelv, Magyar Nép, Pásztortűz, Unitárius Közlöny, Vasárnapi Ujság hasábjain. Fordított latin, angol, finn, francia, román és svéd nyelvből.
1925-1928 között az Unitárius Közlöny szerkesztője.
Álnevei: Antizsuzsi, Csödökre tönk, Ulár Pál.
Lefordította Max Otker-Blom finn szerző két könyvét: Doktor bácsiék falun (Kolozsvár 1906), A gólya-mese helyett (Budapest 1928).
A Keresztény Magvető Füzetei számára összeállította a Régi unitárius költők című kötetet (Kolozsvár 1930).