A Osztrák értékű forint olyan téma, amely világszerte felkeltette az emberek figyelmét. Megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki, és számos vita és vita tárgya volt. Akár mai relevanciája, akár történelmi hatása miatt, a Osztrák értékű forint továbbra is nagy jelentőségű kérdés az egész társadalom számára. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Osztrák értékű forint különböző dimenzióit és életünk különböző területeire gyakorolt hatását. Az eredetétől a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig megvizsgáljuk, hogyan hagyott nyomot a Osztrák értékű forint a történelemben, és hogyan marad továbbra is aktuális.
Osztrák értékű forint (Gulden (németül) zlatý (csehül) złoty reński (lengyelül) реньскій (ukránul) fiorino (olaszul) goldinar (szlovénül) forinta (horvátul) форинта (szerbül) florin (románul) florenus (latin)) | |
100 forint (1863) | |
![]() | |
¼ forint (1857) | |
Devizajel | Fl. |
Ország | Ausztria-Magyarország, Liechtenstein |
Váltópénz | |
krajcár (magyarul) Kreuzer (németül) | 1/100 |
Érmék | |
Használatban | 5/10, 1, 4, 5, 10, 20 krajcár ¼, 1, 2 forint |
Bankjegyek | |
Használatban | 1, 5, 10, 50, 100, 1000 forint |
Kibocsátó | |
Központi bank | privilegirte oesterreichische National-Bank |
Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza. |
Az osztrák értékű forint vagy ausztriai értékű forint (rövidítve o. é. forint, illetve a. é. forint; németül Gulden österreichischer Währung, rövidítve Gulden ö. W.) egy történelmi ezüstalapú pénzegység, mely az 1857-ben kötött bécsi pénzverési egyezményben foglalt osztrák érték szerint, 1858. november 1-jétől volt az Osztrák Császárság (később Ausztria-Magyarország) kizárólagos törvényes fizetőeszköze (felváltva a konvenciós forintot) 1892-ig, az aranyalapú korona bevezetéséig. Egy osztrák értékű forint 100 krajcárral volt egyenértékű.
Az 1857. január 24-én a Liechtensteinnel és a Német Vámunió államaival kötött bécsi pénzverési egyezmény egységes pénzlábat hozott létre, melynek alaptömege a vámfont (500 gramm) lett. Az egyezmény értelmében egy font színezüstből 30 egyleti tallért vagy 45 osztrák értékű forintot kellett verni, így ez utóbbi színezüsttartalma 11,111 gramm lett. Mivel az addig használt konvenciós forint 11,693 gramm ezüstöt tartalmazott, ez 5,28%-os csökkenést jelentett. A pénzszerződés értelmében vert új, osztrák értékű érmék paramétereit az 1857. szeptember 19-én kelt császári pátens[1] hirdette ki. Az egyleti pénzek forgalmát elrendelő, 1858. április 27-én kelt császári pátens[2] 100 konvenciós forint átváltását 105 osztrák értékű forintban határozta meg.
A kiegyezés utáni osztrák-magyar valuta alapját szintén az egyleti pénzláb szerint vert osztrák értékű forint képezte, de az érmék immár külön osztrák és magyar kiadásban is készültek. A bárki által ezüstpénzre váltható bankjegyeket a közös központi bank, az Osztrák–Magyar Bank bocsátotta ki.