Nyugati szamócafa
Mai cikkünkben a Nyugati szamócafa lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai hatásig minden, a Nyugati szamócafa-hez kapcsolódó szempontot megvizsgálunk, hogy megértsük a relevanciáját a különböző területeken. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a mindennapi életben való alkalmazásáig a Nyugati szamócafa kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban. Ebben a cikkben meg fogjuk ismerni annak számos oldalát, és azt, hogyan fejlődött az idők során. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Nyugati szamócafa-en keresztüli utazásban, és fedezze fel mindazt, ami miatt ma olyan érdekes és releváns témává válik.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nyugati szamócafa Korzikán
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Arbutus unedo L. | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyugati szamócafa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szamócafa témájú médiaállományokat és Nyugati szamócafa témájú kategóriát. |
A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld fafaj. A család kevés, mészkedvelő fajainak egyike. Madrid címerében is megjelenik ábrázolása. Azokon a területeken, ahol a görög szamócafával együtt fordul elő, könnyen kereszteződik. Hibridjük a platánkérgű szamócafa. Rokona a kaliforniai szamócafa, amely azonban Észak-Amerika nyugati részén honos, és jóval magasabbra megnő.
Latin nevében az arbutus szó a kelta arbois szóból ered, jelentése szigorú erdő, az unedo jelentése pedig csak egyet eszem.[1]
Származási hely, élőhelye
Az atlanti partok mentén, DNY-Írországtól a mediterrán területekig. Sziklás lejtők, cserjések növénye. Egyidejű virágzása és termése miatt nagy a díszítőértéke.
Leírása
Terebélyes, 10 m magasra megnövő fa. Kérge vörösbarna, érdes és repedezett, nem hámlik. A levelek keskenyek, elliptikusak vagy visszástojásdadok, 10 cm hosszúak, 5 cm szélesek, fogazottak. Felszínük erősen fényes és sötétzöld, fonákjuk világosabb. Mindkét oldaluk kopasz. A virágok csupor alakúak, kicsik, fehérek vagy rózsásak. Bókoló, mintegy 5 cm hosszú, hajtásvégi fürtjeik ősszel az előző évi termések érésével egy időben nyílnak. A termése szederszerű, mirigyes, piros, 2 cm átmérőjű. Ősszel érik az előző évi virágokból.
Felhasználása
Termése ehető, de lisztes íze, szemcsés állaga miatt nem igazán kellemes, inkább pálinka és befőtt formájában fogyasztják.
Nagyon finom szemcséjű fáját az asztalosok hasznosítják. Régebben bőr cserzésére is használták.
A levelek sok csersavat és arbutint tartalmaznak, melyek tisztítják a húgyutakat, és összehúzó hatásúak. Gyökérfőzete magas vérnyomás ellen hatásos.[1]
Képek
-
Törzse -
Habitusa -
Örökzöld levelei -
Virágai és termései együtt -
Virágai közelről -
Mutatós termései -
Termése -
Ábrázolása Madrid címerében
Jegyzetek
- ↑ a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 188. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
Források
- Allen J. Coombes: Fák (Határozó Kézikönyvek) Egyetemi Nyomda, 1996, ISBN 963-545-038-9
