Nyelvművelés

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Nyelvművelés

A nyelvművelés egy nyelv vagy dialektus fejlődésének tudatos befolyásolását jelenti. Ez magában foglalja a nyelvtan, a nyelvi stílus és a szókincs szempontjait is.

A „nyelvművelés” fogalmáról

A nyelvművelés fogalmát a felvilágosodás óta a nyelv fejlesztésének értelmében vett gondozáshoz társították. Friedrich Ludwig Jahn így ír a Merke zum Deutschen Volksthumban (JCH Knopf, 1833): „De szigorú komolysággal és könyörtelen nyelvműveléssel örökké üldöznünk kell, figyelve és óvatosan: azok a vulgáris szavakra, amelyek megmérgezik a lelket, elsötétítik világnézetünket, megzavarják életkörülményeinket”, és „különböző erkölcsi, jogi és kormányzati feltételekkel megrontják, elcsúfítják és megszentségtelenítik a németséget”. Lutz Mackensen a nyelvművelést úgy határozza meg mint „a nyelv helyes és jó használatára tett erőfeszítéseket”.

A nyelvművelés és így a nyelvművelők (tanárok, írók, szülők, önálló nyelvművelő egyesületek stb.) feladata a nyelvhasználók kifejezőkészségének, nyelvtudásának elősegítése a helyes és jó nyelvhasználattal, valamint a természetesen kialakult gyakorlással. szójegyzék készítésével. Napról napra új szavak kerülnek be, és többé-kevésbé utat találnak a sztenderd nyelvhasználatba, pl. az aktív szókincsbe. A nyelvművelésnek a nyelv kritikus használatához és jobb nyelvtudásához kell vezetnie. Ennek előfeltétele tehát a megalapozott nyelvi kritika, pl. a helytelen vagy rossz nyelvhasználat, új alkotások (az év szava, az év rossz szava) és a rossz nyelvi stílus miatt. A nyelvművelés tehát a nyelvi elemek különféle alkalmazásaival foglalkozik: a nyelvszerkezettel, a nyelvtannal, a helyesírással, az írásjelekkel és a nyelv stílusával, figyelembe véve a szemantikát (a jelentéselméletet) és a nyelvesztétikát. Ebbe beletartozik az idegen szavak használata vagy kerülése is, de nem nyelvi purizmus (nyelvtisztítás), ami különösen a 1718. században, amikor a sztenderd nyelv még nem alakult ki anyanyelvként. A „nyelvtisztító” szót először csak a 19. században használták. Például a német Duden 1915-ös kiadása tartalmazza. A „nyelvművelés” szó viszont csak az 1930-as évek óta szerepel a Dudenben.

A nyelvkritikusok szerint a mai nyelvet a médiavilágban állandóan jelenlévő egyes „beszélők”, ritkábban a szerzők alakítják, és bizonyos körülmények között veszélyeztetik is. Különleges felelősség hárul rájuk, aminek gyakran nem tesznek eleget. A nyelvtudósok ezért ellenzik a nyelvzavarást és a nyelvhanyatlást, ami különösen, de nem csak az új médiában, például e-mailekben vagy blogokban figyelhető meg. Ennek technikai okai is lehetnek (például maximum 140 karakter a Twitteren), így a nyelvtanra való odafigyelés másodlagosnak számít az üzenet mielőbbi átvitele mögött. Ez azonban általában nem szükséges, amire a nyelv minőségével foglalkozó nyelvszakértőknek mindig fel kell hívniuk a figyelmet. A nyelvészet elsősorban elméleti orientációjú, a nyelvrendszerrel és nyelvhasználattal, de az összehasonlító és történeti nyelvészettel is összefüggésében a nyelvi változással is foglalkozó nyelvészet hagyományosan elutasítja a gyakorlati nyelvművelést mint tudománytalant. Legkésőbb az 1990-es évek közepe óta egyre nagyobb tendencia figyelhető meg, hogy komolyan vegyék a nyelvfenntartás kérdését. E feladatokat pl. a Nyelvművelő Intézet „Tudományosan megalapozott nyelvfenntartó bizottsága”. A tudományos alapon végzett nyelvművelést gyakran nyelvkritikának is nevezik.

Magyar nyelv

Kazinczy Ferenc nyelvújításban betöltött meghatározó szerepe mellett a nyelművelés korai szószólója is volt. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete a nyelvművelés legfőbb hivatalos intézménye, amely a 19. század első harmada óta próbálja tudományos keretek között leírni a nyelvi változásokat. Ennek a munkának fontos megnyilvánulása a Magyar Tudós Társaság altal 1832-ben kiadott első, azóta körülbelül negyven évenként kiadott A magyar helyesírás szabályai (AkH.) című szabályzat, amelynek 12. kiadása 2015-ben jelent meg, és a Magyar helyesírási szótár. Fontos szerepet tölt be még az Osiris Kiadó Helyesírás (OH) című, 2004-ben (majd kisebb javításokkal 2005-ben és 2006-ban) megjelent kézikönyve a magyar helyesírásról a Magyar Nyelv Kézikönyvtára című tízrészes sorozat első köteteként.

A hivatalos nyelvművelés magyarországi megteremtése Szarvas Gábor nyelvész nevéhez köthető a 19. század utolsó harmadában. A Magyar Nyelvőr című és több folyóirat mellett a Magyar Rádió, majd a Magyar Televízió is jelentős szerepet tölt be olyan neves nyelvészek közreműködésével, mint pl. Lőrincze Lajos az Édes anyanyelvünk, Deme László és Péchy Blanka a Beszélni nehéz című rádióműsorukkal, Grétsy László és Vágó István az Álljunk meg egy szóra! televízióműsorral, Balázs Géza és kollégái minden médiumon.

A 21. században az Internet megjelenésével sok nyelvhelyességgel foglalkozó honlap között a Manyszi (Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda) az
e-nyelv.hu-n keresztül ad naprakész tanácsokat a témában.

Ismert magyar nyelvőrök

Folyóiratok

Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Német nyelvterületen

A nyelvművelés történetéről

Az „anyanyelv fenntartása” és „a német nyelv fenntartása” kifejezések régebbiek, mint a „nyelvművelés”, amely először a kolostorokban történt, ahol a szerzetesek bibliai és más ókori műveket fordítottak németre, és németül is magyarázták őket. De a humán középiskolák tanterveiben a német mint anyanyelv szigorúan ki volt zárva a tantervből.

Csak a 17. századi nyelvi társaságok alapoztàk meg a német nyelv szervezett művelését. Akkoriban a „nyelvi munkáról” is szó esett. A barokk kori nyelvművelő társaságokban az anyanyelv művelésének köszönhetően fokozatosan a német nyelv szerény művelése is kialakult a középiskolákban. A továbbtanulni nem tudók/akarók számára a gimnáziumokban latin és ógörög nyelv nélküli polgári osztályokat hoztak létre, majd hamarosan külön ilyen középiskolákat is létrehoztak.

Az első német nyelvű társaság, a Fruchtbringende Gesellschaft 1617-ben alakult az olasz Accademia della Crusca mintájára. Más hasonló társaságok alapítását ösztönözték Németország-szerte: 1644-ben megalapították a „Pegnitz Koronás Virágrend” Társaságát („Pegnesischer Blumenorden”). Az egyesület célja megfogalmazódott: „Istentisztelet és a német hűség előmozdítása, a német nyelv és költészet fenntartása és fejlesztése”. További alapítványok közé tartozott a Pflege Und Verbesserung Társaság, a Német Szellemi Szövetkezet, az Elba Hattyúrend és mások. Ezek közül ma már csak a pegnesi virágrend létezik. E nyelvi társaságok egy része hozzájárult az egységes német nyelv kialakításához. Gottfried Wilhelm Leibniz intelmei a németeknek, hogy gyakorolják jobban elméjüket és nyelvüket, „gondolatai a német nyelv megvalósításáról és továbbfejlesztéséről” a barokk nyelvi társaságok idejéből származnak.

Nyelvművelés a 21. században

Manapság a nyelvművelés főleg az angol és az álangol szavak („denglish”), illetve esetenként az úgynevezett gender-megfelelő nyelv („Gendersprach”) ellen irányul. További téma volt a helyesírási reform és a nyelvjárások kihalása. Emellett a nyelvtanilag hibás és logikátlan kifejezések, valamint az „embertelen nyelvhasználat” (például az „Év szava” kampányban) a kritika és a törődés középpontjában áll.

2013. március 5-én Anatol Stefanowitsch nyelvész egy cikkben bírálta egyes kifejezések kényszerű németesítését, pl. Crowdfunding, a német nyelvű Wikipédia felhasználói által, amelyet „németesítési gerillaságnak” nevezett. Itt a Wikipédia névtelen használói elhallgatásokkal egyelték ki a németben használt angol kifejezéseket, amelyek aztán az újságírók Wikipédia-kutatása révén kerültek a sajtóba, onnan pedig az általános használatba.

Német nyelvművelő folyóiratok

Különféle nyelvi egyesületek adnak ki folyóiratokat. Az 1947-ben az Általános Német Nyelvi Szövetség utódszervezeteként alapított Német Nyelv Társaság a Muttersprache és a Der Sprachdienst folyóiratokat adja ki. A német nyelvi világért a Nyelvgondozó Egyesület, a nyelvi hírekért a Német Nyelvi Szövetség felel. Az Osztrák Anyanyelvi Szövetség adja ki a Bécsi Nyelvi Lapokat, a Német Írás és Nyelv Egyesület pedig negyedévente adja ki a The German Writing folyóiratot a német nyelv és írás népszerűsítésére.

Nemzetközi előfordulása

Francia nyelv

Franciaországban a „francia nyelv szabványosítását és művelését” hivatalosan az Académie française francia tudós társaság végzi 1631 óta. 1994 óta a Loi Toubon törvényi szabályozással védi a francia nyelvet.

Izlandi nyelv

Izlandon működik az egyik legkonzervatívabb nyelvpolitika. Következetesen ügyelnek arra, hogy az idegen szavakat az izlandi nyelvbe a lehető legkisebb mértékben vegyék át. Az új kifejezések általában a meglévő szókincsből jönnek létre. Így keletkezett a „computer” szó helyett a tölva, a tala („szám”) és s völva („jós”) szóból. Ennek ellenére jelentős számú régebbi kölcsönszó létezik, mint például a hótel (hotel) vagy a Prestur, priest (lelkipásztor, pap); Az anglicizmusok – a némethez hasonló – felfutása Izlandon is észrevehető az 1950-es évek óta. 1964 óta Izlandnak saját bizottsága van, amely tisztán izlandi kifejezéseket ajánl az új szavakra.

Olasz nyelv

Az olasz nyelvért felelős Accademia della Crusca a legrégebbi nyelvi társaság (pl. a legrégebbi német társaság, a Fruchtbringende Gesellschaft (Gyümölcstermő Társaság) mintája is ez. 1582-es alapítása óta az „olasz nyelv tanulmányozásának és megőrzésének” szentelték.

Plautdietsch

A Plautdietsch Friends nemzetközileg aktív szervezete elkötelezett az orosz mennoniták által beszélt Plautdietsch nyelv fenntartása mellett Németországban (együttműködve az Alnémet Szövetségi Tanáccsal) és egyre inkább más országokban is. Ez elsősorban olyan projekteken keresztül történik, mint a Plautdietsch FRIND magazin, a Moving Memory szóbeli történeti videóprojekt vagy tanulmányutak (pl. 2006-ban Szibériában vagy 2009-ben Belize-ben).

Spanyol nyelv

Spanyolországban a nyelv felügyelete a Spanyol Királyi Akadémia Real Academia Española) feladata. 46 tagja ismert az országban, akik életre szóló kinevezésű szerzők. Együttműködik más spanyol nyelvű országok megfelelő akadémiáival az Asociación de la Lengua Españolában.

Svéd nyelv

Svédországban a nyelv fenntartása a Nyelvi és Folklór Intézetben (Institutet för språk och folkminnen) működő Nyelvi Tanács (Språkrådet) feladata. Az állam nevében követi és ismerteti a beszélt és írott svéd nyelv fejlődését. A svéd Språkvård szó a német Sprachpflege szó tükörfordítása.

Jegyzetek

  1. Peter von Polenz: Deutsche Sprachgeschichte vom Spätmittelalter bis zur Gegenwart: 19. und 20. Jahrhundert. Walter de Gruyter, Berlin, 1999
  2. Gisela Harras, Kristel Proost, Edeltraud Winkler: Von Intentionalität zur Bedeutung konventionalisierter Zeichen. Festschrift für Gisela Harras zum 65. Geburtstag. Gunter Narr Verlag, Tübingen 2006.
  3. Lutz Mackensen: Neues Wörterbuch der deutschen Sprache. Rechtschreibung, Grammatik, Stil, Worterklärung, Fremdwörterbuch. 3. Auflage, Südwest-Verlag, München, 1962
  4. Max Krauße: Sprachpflege in metallgewerblichen Fachklassen. Beiträge zur Unterhaltung des Deutschunterrichts in Berufs- und Gewerbeschulen. H. Broedel & Co., Lipcse, 1925
  5. Anton Veltman: Sprachübung und Sprachpflege in der Volksschule. Gilde-Verlag, Köln, 1931
  6. Willy Sanders: Sprachkritikastereien. 2. überarbeitete Auflage. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1998, ISBN 3-534-14110-5
  7. Empfehlungen zum Gebrauch des Konjunktivs. Beschlossen von der Kommission für wissenschaftlich begründete Sprachpflege des Instituts für Deutsche Sprache. Formuliert von Siegfried Jäger aufgrund seiner Monographie Der Konjunktiv in der deutschen Sprache der Gegenwart (Sprache der Gegenwart; Bd. 10). Schwann, Düsseldorf, 1970
  8. Uwe Förster: Sprachpflege auf wissenschaftlicher Grundlage. Beiträge aus drei Jahrzehnten. Hrsg. von der Gesellschaft für Deutsche Sprache. Duden, Mannheim/Leipzig/Wien/Zürich, 2000 ISBN 3-411-71091-8
  9. ISBN 9633895413, ISBN 9789633895412
  10. Gymnasium (geschichtliche Entwickelung in Deutschland). In: Meyers Konversationslexikon. Band 7, 960 o.
  11. Gottfried Wilhelm Leibniz: Ermahnung an die Deutschen. Von deutscher Sprachpflege. Unveränderter reprographischer Nachdruck der Ausgabe Leipzig 1916 (Libelli, Bd. 216). Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1967
  12. Eduard Engel: Sprich deutsch! Ein Buch zur Entwelschung. Hesse & Becker, Lipcse, 1917
  13. Dagmar Lorenz: Gendersprech: Wider die sprachliche Apartheid der Geschlechter. In: Antje Baumann, André Meinunger (Hrsg.): Die Teufelin steckt im Detail: zur Debatte um Gender und Sprache. Kadmos, Berlin, 2017 ISBN 978-3-86599-287-1
  14. Sprachschmuggler in der Wikipedia von Anatol Stefanowitsch auf sprachlog.de (5. März 2013)
  15. http://movingmemory.blogspot.com/
  16. Archiválva dátummal a(z) www.plautdietsch-freunde.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL
  17. http://mienbelies.blogspot.com/
  18. Archiválva dátummal a(z) www.sprakradet.se archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL

Fordítás

Irodalom

Kapcsolódó szócikkek