A mai világban a Nagykecskés olyan téma lett, amely minden korosztály és hátterű ember számára nagyon fontos és érdekes. Hatása a társadalom különböző területein érezhető volt, a személyestől a globális szintig, vitákat, reflexiókat és jelentős változásokat generálva különböző területeken. Ahogy haladunk előre a 21. században, a Nagykecskés továbbra is olyan téma, amely érzelmeket, kihívásokat és lehetőségeket ébreszt, és arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk tetteinket és döntéseinket. Ebben a cikkben a Nagykecskés különböző perspektíváit és dimenzióit vizsgáljuk meg, elemezzük fejlődését, hatását és lehetséges jövőbeli következményeit.
Nagykecskés | |
![]() | |
A 4102-es és a 49136-os út kereszteződése | |
Egyéb elnevezés: Kecskéspuszta | |
Közigazgatás | |
Település | Balkány |
Alapítás ideje | 1589 |
Irányítószám | 4233 |
Népesség | |
Teljes népesség | 40 fő (2011. jan 1.)[1] +/- |
Földrajzi adatok | |
Távolság a központtól | 7 km |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
Nagykecskés weboldala |
Nagykecskés Balkány város része, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nagykállói járásban Nagykállótól 20 km.-re.
Balkánytól 7 km.-re, Abapusztától 2 km.-re Szakolytól 5 km.-re és Szitástanyától 1 km.-re található.
Kecskés nevével először 1589-ben találkozhatunk a korabeli iratokban. Ekkor a szomszédos Szakoly falu birtokosa a Szakolyi család pereskedett a Guthy család tagjaival a Kecskés tisztája nevű határrész birtokjogáért. 1618-ban még az adózók között tartották számon: ekkor még egy és negyed porta után fizetett adót, de néhány évtized múltán már mint elnéptelenedett hely volt számontartva.
1720-ban a szomszédos Balkány lakói Szakoly lakosaival együtt területét részben szántóföldnek, részben legelőnek használták, a későbbiekben pedig már mint Balkány része, azzal együtt szerepelt. Az 1848-as jobbágyfelszabaduláskor már mint földesúri, majorság és puszta, birtokosai ekkor a Gencsy, a Jármy, a Guthy, a Jósa, és a Finta családok voltak.
A Balkány és Szakoly között fekvő település az 1900-as évek elején még Kecskéspusztaként volt ismert. Akkori tulajdonosa Gencsy Margit (Horváth Mihályné) volt.
Az itt álló szép kastélyt még Gencsy Ferenc (1768-1851) tábornok építette a 17. században. Az épület ebédlőjét még az 1900-as évek elején is azok a festmények díszítették, melyeket a tábornok Lyon városátol kapott érdemei elismeréseként.