Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete témáját, kitérve annak eredetére, fejlődésére és mai relevanciájára. A Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete megjelenése óta felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését, vitákat, elmélkedéseket és előrelépéseket váltott ki különböző területeken. Az évek során a Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete nagy jelentőségű témának bizonyult, mind a társadalomra, mind a tudás különböző területeire gyakorolt hatása miatt. Ezen az átfogó elemzésen keresztül igyekszünk megérteni a Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete jelentőségét és szerepét egy folyamatosan változó világban.
A Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete (大東亜共栄圏, Dai Tóa Kjóeiken) a második világháborús japán expanziót magyarázó szlogen volt (a „japán Monroe-elvnek” is hívták) 1945-ig a nyugati és kommunista befolyástól egyaránt mentes, Japán által irányított harmonikus kelet-ázsiai szféra létrehozására, amely magában foglalta volna Mandzsúriát (Mandzsukuo bábállam), Kínát, Burmát (burmai bábállam) Francia-Indokínát és Holland-Kelet-Indiát. Konoe Fumimaro herceg miniszterelnök hirdette meg 1938-ban, de a mandzsúriai incidens és a kínai–japán háború már ekkor is, Burma, Malajzia, Szingapúr, a Fülöp-szigetek stb. lerohanása pedig később adott keserű ízelítőt az elképzelés valóságtartalmából.
Források
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 9631347567