Mozart: 21. szimfónia

A Mozart: 21. szimfónia ma nagyon aktuális téma, mivel közvetlen hatással van életünkre. A történelem során a Mozart: 21. szimfónia tanulmányozás, vita és vita tárgya volt, és ez nem csoda, hiszen jelentősége tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Mozart: 21. szimfónia különböző aspektusait vizsgáljuk meg, elemezve a társadalom különböző aspektusaiban való részvételét. A keletkezésétől a jövőre való kivetítéséig, beleértve a kultúrára, politikára és gazdaságra gyakorolt ​​hatását, egy olyan mélyreható elemzésbe fogunk beleásni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Mozart: 21. szimfónia jelentőségét a mai világban.

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Mozart: 21. szimfónia
ZeneszerzőWolfgang Amadeus Mozart
OpusszámK. 134 (Köchel-jegyzék)
Megjelenés1772
HangnemA-dúr
Tételek4 tétel

Wolfgang Amadeus Mozart 21., A-dúr szimfónia című alkotása, K 134 egy négytételes mű, mégpedig:

  1. Allegro
  2. Andante
  3. Menuetto
  4. Allegro

Az 1772 augusztusában, Salzburgban írt mű már valódi szimfónia. Zenekarában Mozart első ízben alkalmaz oboák helyett két fuvolát a vonósegyüttes és a két kürt mellett.

A mű stílusát illetően Mozart itt arra törekszik, hogy Joseph Haydn szimfonikus művészetét az olaszoktól tanultakkal vegyítse és e két hatás segítségével találja meg a maga saját kifejezésmódját. Egyéni leleménye például az első tételben a teljes zenekar forte hangzásával szembeállított piano effektus, amely a vonósnégyes együttesén szólal meg, ugyanazt a zenei anyagot hangoztatva. Mint a K 129-es szimfóniában, itt is szuverén módon él Mozart a crescendóval.

A második tétel első hallásra olaszoktól tanult kecses andantékra emlékeztet, a kifejezés intenzitása azonban már érett mesterre vall. A zárótétel szokatlanul hosszú, 12/8-as metrumú témával kezdődik, amely a szonátaforma főtémája. A megoldás virtuóz technikája arra enged következtetni, hogy az olasz emlékek ellenére új úton jár a szimfónia-szerző Mozart, és hogy ez az út egyre inkább mondható sajátjának.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap