Morgul-tőr
A mai világban a Morgul-tőr nagyon fontos és sok ember számára érdekes téma lett. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár az akadémiai területen betöltött fontossága miatt, a Morgul-tőr számos vitát és elmélkedést generált, amelyeket érdemes részletesen elemezni. Ebben a cikkben a Morgul-tőr-hez kapcsolódó különböző szempontok feltárására törekszünk, annak eredetétől és fejlődésétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Egy kimerítő és kritikai elemzéssel igyekszünk elmélyíteni a Morgul-tőr-ről szerzett ismereteinket, és megérteni annak mai jelentőségét.
A Morgul-tőr (boszorkánytőr) A Gyűrűk Ura című regényben szereplő elvarázsolt, szimmetrikus pengéjű, mérgezett és mindkét oldalán élezett kés. Hegye a hossztengelyén helyezkedik el. Minden halandót lidérccé változtat, akit megszúrnak vele. Használat után a késpenge a Nap vagy Hold fénye hatására szétoszlik a levegőben, ezért egy Morgul-tőrt csak egyszer lehet használni. Az Athelas gyógyfű lassítja a mérgezés terjedését a testben.
A Hobbit filmadaptációja szerint Radagast Dol Guldurban talál egy ilyen tőrt, amit aztán Gandalf megmutat Völgyzugolyban Elrondnak, Szarumánnak és Galadrielnek, akik azonban nincsenek róla meggyőződve, hogy a gonosz visszatért.
Ezzel a fegyverrel szúrta vállon az angmari boszorkánykirály Széltetőn Zsákos Frodót. A penge egy szilánkja Frodó bal vállában maradt, és lassan elindult a szíve felé, de Elrondnak sikerült eltávolítania, és meggyógyítani a sebet. Egy ilyen tőr sebe azonban soha nem gyógyul be teljesen. Frodót minden év október 6. napján, a támadás évfordulóján rosszullét fogta el. „Megsebesültem – felelt Frodó –, megsebesültem; és a sebem soha nem gyógyul be igazán.”[1] Csak végleges távozása Eldamarba gyógyította meg teljesen a sebet.
A Morgul-tőr egy másik áldozatata Boromir, Gondor tizenegyedik helytartója (nem azonos Frodó társával, Boromirral a Gyűrű Szövetségéből). Ő végül belehalt a sebébe (összezsugorodott fájdalmában), és nem változott Nazgûllá.[2]
Jegyzetek
- ↑ J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura III. – A király visszatér. Európa Könyvkiadó, Bp., 1999., ISBN 9630762285; 398. o.
- ↑ The Fellowship of the Ring, 208, 210 o.; The Return of the King, 333 o.
