Mindszenty Gedeon

Mindszenty Gedeon
Született1829. október 8.
Jolsva
Elhunyt1877. június 5. (47 évesen)
Eger
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásarómai katolikus plébános, költő, tanfelügyelő, egyházi szónok
SablonWikidataSegítség

Mindszenty Gedeon (Jolsva, 1829. október 8. – Eger, 1877. június 5.) római katolikus plébános és alesperes, költő, tanfelügyelő, egyházi szónok.

Életrajza

Mindszenty Gedeon 1829. október 8-án született a Gömör megyei Jolsván, ahol apja előkelő birtokos polgár és hosszabb ideig a város polgármestere volt. A négy alsó gimnáziumi osztályt Rozsnyón, az ötödiket Miskolcon, a hatodikat Nagyváradon nagybátyja Szidor premontrei rendű kanonok és gimnáziumi igazgató felügyelete alatt végezte, aki nagy hatással volt költői tehetségének fejlesztésére.

1844-ben az egri főegyházmegyei papok közé vették fel és mint II. éves teológus Zsenge mutatványok cím alatt írott lapot szerkesztette és két értekezésével, A lelkipásztor és Jézus jelleme címűekkel jutalmat nyert. A teológiai tanfolyam befejezése után (1850) hét évig a főegyházmegyei irodában működött. 1852. április 27-én áldozópappá szenteltetett és 1853. novemberig árokszállási, 1854-55-ben pedig egri segédlelkész volt. Ekkor ismerkedett meg Szemere Pállal, akivel szoros baráti viszonyt tartott. 1855. augusztus 30-án Bartakovics Béla érseki egri főegyházi hitszónokká nevezte ki, mely hivatalát kilenc évig viselte; egyszersmind 1857-től tanítóképző intézeti tanárrá és 1858-ban ugyanitt igazgatóvá léptették elő. 1866. augusztus 4-én bükkszenterzsébeti plébánosnak nevezte ki érseke. 1874. szeptember 2-án a felső-hevesi egyházkerület alesperesévé nevezték ki. Az 1875-ben megalakult egri egyházmegyei irodalmi egylet szépirodalmi szakosztályának elnökévé választották. 1877 májusában betegeskedni kezdett és könnyebb gyógykezelés végett Egerbe ment, ahol az irgalmas rendűek kolostorában vett szállást, de baja mindegyre súlyosabbá vált és június 5-én meghalt.

Munkássága

Első költeménye: Madonna della Sedia címmel a Családi Lapokban jelent meg (1853. I. 9. sz. és attól fogva sok költeményt írt e lapba 1858-ig); írt még költeményeket a Vasárnapi Ujságba (1857-59., 1861., 1875), a Sárosi Gyula Albumába (1857), a Szépirodalmi Közlönybe (1858), a Hölgyfutárba (1859), a Képes Ujságba (1859-60.), a Nefelejtsbe (1860), az Egri Népkönyvbe (1863-1866.), a Magyar Államba sat.; cikke a Magyar Sajtóban (1857. 65., sz. Egy szó Mayer István Homiliáiról); Magyar Ferencz, Szent István ... áldott emlékezete c. munkája végén (Eger, 1859. Hymnusz), a Tanférfiak könyvében (Buda, 1860.), az Egri egyházmegyei Közlönyben (1873. 3. sz. Nyilatkozat papnyugintézetünk érdekében, 7. sz. Nyilt levél nagys. és főt. Pánthy Endre kanonok úrhoz ugyanazon ügyben).

Művei

Kiadta Pajer Antal, Orgona-virágok című verskötetét (Eger, 1858). Levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban: Simonffy Kálmánhoz, Eger 1855. márc. 23., ápr. 26., aug. 9., Szent-Erzsébet 1868. dec. 29.

Szerkesztette az Egri Népkönyv négy füzetét (1863-66).

Források

További információk