Marrucinok
Napjainkra a Marrucinok minden korosztály és szakma általános érdeklődési köre lett. A fiatal diákoktól a különböző iparágak szakembereiig a Marrucinok világszerte felkeltette a tömegek figyelmét. A kulturális és földrajzi határokon túlmutató befolyással a Marrucinok releváns és jelentős témának bizonyult a modern társadalomban. Mivel a Marrucinok-ről folytatott beszélgetés folyamatosan növekszik, fontos, hogy feltárjuk annak különböző aspektusait és következményeit a különböző tanulmányi és gyakorlati területeken. Ebben a cikkben elmélyülünk a Marrucinok világában, és megvizsgáljuk a mindennapi életre, a populáris kultúrára és a globális fejlődésre gyakorolt hatását.
A marrucinok csekély lélekszámú ókori szabin néptörzs Itália középső részének keleti felén, az Aternus folyó jobbpartján. Mintegy 500 négyzetkilométernyi területük, az ager Marrucinus fővárosa Teate (ma Chieti) volt. Közös kikötőt birtokoltak a vestinusokkal (Aternum, ma Pescara). A rómaiakkal Kr. e. 304-ben kötött szövetségük a szövetséges háborúig tartott. Livius és idősebb Plinius (Plin.nat. 2,199: Nero császár uralkodásának végén a marrucinok vidékén megfigyelt csoda leírásakor, továbbá Plin.nat. 3,38; 3,106; 15,82 és 17,245.) említi őket.
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Gábli Cecília: Caius Plinius Secundus Természettudományának 2. könyve. Fordítás és feldolgozás. Lomart, Pécs 2005, (169. p.)
