Ez a cikk a Malaka-szorosi dollár témával foglalkozik, amely a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. A Malaka-szorosi dollár különböző területeken vita, elemzés és vita tárgya volt, ellentmondó véleményeket generált, és felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Ebben az értelemben feltétlenül fel kell tárni a Malaka-szorosi dollár következményeit és következményeit, valamint át kell gondolni a lehetséges megoldásokat és intézkedéseket, amelyek enyhíthetik a hatását. Egy multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Malaka-szorosi dollár-hez kapcsolódó különféle szempontokba fogunk mélyedni, átfogó és kritikus látásmódot kínálva, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük annak hatókörét és jelenlegi kontextusát.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Malaka-szorosi dollár (angolul: Straits dollar) a maláj-félszigeti és borneói egykori brit gyarmatok és protektorátusok (ideértve a Malaka-szorosi Telepeket, angolul: Straits Settlements) számára kiadott fizetőeszköz volt.
A 19. század elején a legelterjedtebb délkelet-ázsiai fizetőeszköz a Spanyolországban és a spanyol gyarmatokon (leginkább Mexikóban) és Potosíban (Villa Imperial de Potosí) vert spanyol dollár (hivatalosan 8 reálos, spanyolul Real de a ocho) volt. 1837-től az indiai rúpia lett az India részeként irányított Malaka-szorosi Telepek kizárólagos hivatalos fizetőeszköze. Ennek ellenére a spanyol dollárt továbbra is használták, és 1845-től megindult a pénzverés 1 dollár = 100 cent pénzrendszert követve. A dollár értéke megegyezett a spanyol dolláréval.
1867-től a Malaka-szorosi Telepek irányítását leválasztották India közigazgatásáról, a dollár innentől fogva az első számú fizetőeszköz lett. 1898-ban megtiltották a magánbankoknak a bankjegy-kibocsátást. A folyamatosan leértékelődő valuta árfolyamát 1906-ban a font sterlinghez rögzítették. 1939-től 1 : 1 arányban a brit malájföldi dollár váltotta fel.