A Magas szintű programozási nyelv egy olyan téma, amely minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét. A mai társadalomra gyakorolt hatásától a történelmi relevanciájáig a Magas szintű programozási nyelv szenvedélyes vitákat és vitákat váltott ki szakértők és rajongók körében egyaránt. A nézőpontok és vélemények széles skálájával a _ var1 olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Magas szintű programozási nyelv-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, kitérve a mai világra gyakorolt hatására és a különböző kontextusokban betöltött fontosságára.
A magas szintű programozási nyelvek olyan nyelvek, melyek – az alacsony szintű nyelvekkel szemben – elvontabbak, könnyebben használhatóak és platform-függetlenebbek.
Az ilyen nyelvekben a CPU műveletek, mint a memóriaelérési modellek és a hatókörök kezelése elvonatkoztatottak.
A magas szintű nem azt jelenti, hogy a nyelv magasabbrendű lenne az alacsony szintű társaihoz képest – ennek inkább az ellenkezője lehet igaz a számítógép működéséről való ismeretek mélysége tekintetében. A magas szintű elnevezés sokkal inkább arra utal, hogy nagyobb mértékű az elvonatkoztatás (absztrakció) a gépi kódtól. A magas szintű nyelvekben a regiszterek, memóriacímek és a vermek helyett változókkal, tömbökkel és összetett (komplex) aritmetikai vagy logikai kifejezésekkel lehet dolgozni. Ezen kívül nincsenek bennük olyan opcode-ok, amelyek közvetlenül gépi kódra lehetne fordítani, mint az alacsony szintű (pl. assembly) nyelvekben. Ezen kívül jelen lehetnek bennük karakterlánc (string) kezelő rutinok, objektumorientált nyelvi funkciók és file input/output.
Általánosságban elmondható, hogy míg a magas szintű programok az összetett programok írását egyszerűbbé teszik, addig az alacsony szintű nyelveken hatékonyabb kódot írhatunk. A magas szintű nyelvekben az összetett elemeket fel lehet bontani egyszerűbb, de még mindig meglehetősen komplex elemekre, amelyekhez a nyelvben találunk absztrakt eszközöket, és ez megkíméli attól a programozót, hogy mindig újra „feltalálja a spanyolviaszt”. Emiatt az olyan kódokat, amelyeknek különösen nagy sebességgel és hatékonysággal kell futniuk, gyakran akkor is alacsony szintű nyelven írják, ha egy magasabb szintű nyelven könnyebb lenne.
Ennek ellenére az újabb mikroprocesszor-architektúrák egyre nagyobb bonyolultsága/összetettsége miatt a magas szintű nyelvekhez íródott, jól tervezett fordítók gyakran hatékonyabb programokat hoznak létre alacsony szintű nyelveken írt társaikhoz képest.