Mészáros István (pedagógiatörténész)

Mészáros István
Született1927. január 26.
Pestújhely
Elhunyt2021. április 10. (94 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus,
pedagógiatörténész,
egyháztörténész,
egyetemi oktató
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1945–1948)
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Mészáros István (Pestújhely, 1927. január 26.2021. április 10.) magyar pedagógus, pedagógiatörténész, egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi docens.

Élete

Gyermekként szüleivel és három testvérével Pestújhelyen élt. Ott járt elemi iskolába. Középiskolai tanulmányait – az I–IV. osztályt – a budapesti Madách Imre gimnáziumban kezdte (19371941), majd az V– VIII. osztályokat az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, ahol kitüntetéssel érettségizett (1945. július 10.).

„…kamaszkorom, felnőttkorom küszöbén… két hatalmas szálfa-embert, márvány-embert állított elém a Gondviselés eszményként, ideálként. Ők egész életemet meghatározták, mai napjaimat is, s most már a többit is, végig… Ez a két ember: Kodály Zoltán és Mindszenty József… belső azonosság(uk): az erkölcsi szilárdság, az elvekhez való rendíthetetlen hűség; a nemzethez, néphez, hazához mindhalálig való ragaszkodás; mély emberség, őszinte humanitás. Egyek voltak mindketten mindenfajta diktatúra elutasításában, a vallásos hit védelmében, a keresztény műveltség őrzésében, gyarapításában… Öntudatos és elkötelezett magyarok, öntudatos és elkötelezett katolikusok voltak. Ennek szolgálatára fordították tevékenységük legjavát, szinte egész életüket, ebben találva meg életük lényegét és értelmét, s ugyanakkor örömét és boldogságát is… Kodály… példájából kaptam ösztönzést a magyarság érdekében végzett munkára; általa erősödött, mélyült el a magyarság közösségébe való tartozásom tudata, ennek összes következményével együtt.”

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett teológiai tanulmányok után (1945–1948) a budapesti Állami Pedagógiai Főiskolán magyar-ének szakos általános iskolai tanári képesítést (19491952), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán pedagógia-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (19541958). Közben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énektanári-karvezetői tanulmányokat is folytatott (19511953).

A budapesti VII. kerületi Kertész utcai, majd a Dob utcai gyakorló általános iskolában magyar nyelvtant- és irodalmat, valamint éneket tanított. (19501962). A kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet neveléstörténet-tanára volt (19621963); az Országos Pedagógiai Intézetben tudományos munkatársként dolgozott (1963–1968). Két évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának neveléstudományi tanszékén a nevelés- és iskolatörténet oktatta (adjunktus: 1968–1976; docens: 1976–1988). Nyugdíjba vonult (1988. december 31.).

„Az egyetemen húsz éven át az egyetemes és a magyar művelődéstörténet egyik legfőbb ágát, a nevelés- és iskolatörténetet oktattam a tanárjelölteknek. Így lehetőségem nyílt arra, hogy a keresztény kultúra e területének európai, s benne hazai múltját is megismertessem hallgatóimmal, a keresztény értékeket is felvillantsam előttük akkor, amikor a pedagógusképzésben még a marxista-materialista ideológia uralkodott.” „Szívesen és örömmel gondolok vissza a tanszéken töltött évekre. Szerettem a neveléstörténet-előadásokat, szerencsémre – és örömömre – sok órát kellett tartanom különféle egyetemista hallgatócsoportoknak. Azért is szerettem ezeket az előadásokat, mert a művelődés – a cicerói cultura animi – múltjáról beszélhettem, közben olyan témákról is szót ejthettem, amelyekről növendékeim itt az egyetemen másutt aligha hallhattak, például a keresztény művelődés, a keresztény oktatás-nevelés eszméiről, nagy alakjairól, tanulságairól. Ezekről a saját felfogásom szerint beszéltem…”

Kántor volt a városligeti Regnum Marianum, majd a kelenföldi Szent Gellért-templomban (1950–1960-as évek). Tevékenyen részt vett az Országos Katolikus Hitoktatási Bizottság munkájában, rendszeres előadója volt a hitoktatóképző tanfolyamoknak; előadásokat tartott katolikus ifjúsági kisközösségek megfigyelt összejövetelein (1970–1980-as évek).

Göncz Árpád államfő, Antall József miniszterelnök javaslatára a művelődési és közoktatási minisztérium politikai államtitkárává nevezte ki (1990. május 24.), de erről nyolc nap múlva lemondott (1990. május 31.).

Az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes főiskolai tanára (1991. június). – A Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja (2000); a Kaposvári Egyetem díszdoktora (2007).

Egyetemi doktorátust szerzett (1959Alsófokú oktatásügyünk 1777-ig). A neveléstudomány kandidátusa (1973 – A Szalkai-kódex pedagógiatörténeti vizsgálata), majd a neveléstudomány akadémiai doktora lett (1988 – Általánosan képző középiskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948).

Felesége Felényi Klára, a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium nyugalmazott szakvezető tanára. Házasságkötésük ideje: 1955. július 26.

Tudományos munkássága

Fő tudományos kutatási területe a művelődéstörténet volt. Ennek keretei között előbb kiemelten foglalkozott a magyar pedagógia történetével (a hazai neveléstudomány és a közoktatáspolitika, az intézményes nevelés- és oktatástörténetével; az ezeréves magyar iskola történelmével a 996 körüli kezdetektől 1996-ig). A későbbi évtizedekben széles körű kutatásokat végez a hazai katolikus egyház 1945–1990 közötti történetére vonatkozóan is. Ez utóbbi kutatási terület szoros kapcsolatban van az előbbivel: a 19. század második felét megelőző kilenc évszázadban a hazai iskolák nagyrészt egyházi, vagy az egyházakhoz kapcsolódó intézmények voltak. – Az 1945–1990 közötti magyar katolikus egyház történetének kutatását kitartó érdeklődéssel végzi annak érdekében, hogy széles körű megközelítéssel megismerje, kritikailag feltárja Mindszenty József bíboros életét, tevékenységét s valós hatását, jelentőségét a katolikus egyházra, a magyarországi társadalomra (népéletre, politikai eseményekre).

„…gyakorlati iskolai munkám során terelődött a figyelmem a neveléstudományra, ezen belül éppen a pedagógiatörténetre. A pedagógiatörténet-írásban számos hazai és külföldi példa állt előttem, igyekeztem azonban egy saját, félig-meddig egyéni felfogást kialakítani, s ez ugyancsak visszavezet kamaszkori eszmélődéseimhez. Úgy véltem ugyanis, hogy a pedagógiatörténet nem a jog, a paragrafusok, a törvények, a rendeletek története, nem a hivatalok, a pártprogramok; a politikai-hatalmi megnyilvánulások története, hanem az ember története. A pedagógiatörténet főhőse, tárgya, központi alakja az ember. Mégpedig egyrészt az ’esendő’ ember: a gyermek, a fiatal, aki – a természet rendje szerint – testi, lelki, szellemi segítségre szorul. És másik főhőse a pedagógus, aki ugyancsak – más vonatkozásokban – sokféleképpen ’esendő’ ember. Emberközpontú pedagógiatörténeti felfogásom kialakításában sokat tanultam két jeles elődtől: mindkettő nagy tudós volt, az egyik szinte ismeretlen, a másik jól ismert. Mindkettő példa előttem. Egyikük… Lubrich Ágost(:)… Emberközpontú pedagógiai felfogását sajátos katolikus és magyar színekkel ötvözte… Másik példaképem… Fináczy Ernő, aki… Pedagógiai koncepciójának, neveléstani, didaktikai, neveléstörténeti munkáinak középpontjában ugyancsak az ember áll, s megközelítéseiben a magyar és a katolikus jelleg… szembeszökő.”

Első publikációi az 1960-as években jelenhettek meg. Az esztétikai nevelés kérdéseiről írtak mellett foglalkozott az óvodai, az alsó-, közép- és felsőszintű oktatás-nevelés intézményrendszerének, oktatási-nevelési tartalmának történetével. A későbbiekben ezek a kutatásai kiszélesedtek és évszázadokra kiterjedő hosszmetszeti áttekintéseket, elemzéseket adó könyveiben olvashatók. Mellettük egy-egy iskola történetének monografikus igényű feldolgozásai is mutatják sokirányú és módszerű történeti vizsgálatait. A pedagógiatörténet, de tágabban a művelődéstörténet, kultúrtörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek forrásközlései, elemzései.

„Fölfedezte az európai hírű 12. századi esztergomi diákjegyzet-tankönyvet, és a 16. század végi felvidéki diákjegyzetet; feltárta a középkori Szalkai-kódexet. Az 1948 utáni hazai szakirodalomban először mutatta be tudományos tárgyilagossággal Kodály általános pedagógiai jelentőségét és Éneklő Ifjúság-mozgalmát, azután a cserkészetet, Sík Sándor pedagógiáját, Mindszenty József bíboros egyházi és nemzeti szempontból kiemelkedő alakját, Teleki Pál nemzetnevelési programját Igen korán megkérdőjelezte nyomtatott cikkben a hazai óvodákban, iskolákban ekkor hivatalosan kötelező materialista-ateista nevelés jogszerűségét; elsőként kísérelte meg előítéletmentes objektivitással áttekinteni az 1945–1990 közötti hazai nevelés- és iskolatörténetet.”

„1996-ban neki volt köszönhető, hogy az ország közvéleménye, pedagógusai és neveléstudományi szakemberei méltó módon emlékezhettek meg a magyarföldi iskola millenniumának kiemelkedő jelentőségű évfordulójáról, ugyanis… művei alapján tisztázódtak és tudatosultak az ezer esztendővel ezelőtti hazai kezdetek tényei; ennek alapján határoztak az országos évfordulós megemlékezésről, s fogtak hozzá az ünnepi esztendő rendezvényeinek megtervezéséhez.” – Az ünnepi évben az országban és a Kárpát-medence magyarok-lakta területein számos helyen tartott előadást a magyar iskola ezeréves történetéről.

Foglalkozott a pedagógiatörténet tudomány-módszertani kérdéseivel, és a pedagógiatörténet oktatásának jelentőségével, sajátosságaival a pedagógusképzésben.

Szerkesztője volt több szaklexikonnak.

A pedagógiatörténeti tudományos ismeretterjesztés hazai meghonosítója. Népszerűek voltak előadás-sorozatai a Kossuth Rádióban, a Köznevelés, az Új Ember, az Élet és Tudomány és más lapokban.

Művei (válogatás)

Könyvek

Pedagógiatörténet Egyháztörténet

Tanulmányok

Társasági tagság (válogatás)

Elismerések

Jegyzetek

  1. „Miként a csillagok”– Elhunyt Mészáros István professzor, neveléstörténész, Mindszenty-kutató (magyar nyelven)
  2. Mészáros István (1927–2021) emlékére (magyar nyelven)
  3. Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  4. Hargitai József: Interjú Mészáros Istvánnal – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 101–102. o.
  5. Fehér Erzsébet: Mészáros István pedagógiatörténeti munkássága (1997) – idézi a Keresztény Élet 1995. október 23-i számában olvasható nyilatkozatot – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 116. o; Dr. Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának időrendi bibliográfiája (1960–2007) – 7. o. ugyanez a nyilatkozatszöveg olvasható.
  6. a kultúra a lélek, a szellem kiművelése – a kifejezést Cicero a Tusculumi eszmecsere (Tusculanae disputationes) művében írta és a filozófiára vonatkoztatta: „Cultura ... animi philosophia est...”
  7. Tölgyesi József: Beszélgetés Mészáros István professzorral, nevelés- és művelődéstörténésszel Archiválva 2014. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. A Hargitai József által készített interjúban részletesebben beszélt politikai államtitkári kinevezésének okáról, eseményéről, munkájáról, végül lemondásának körülményeiről, indokairól. – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 106–108. o.
  9. Az akadémiai doktori értekezéséből megjelent könyve (Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája, 996–1948 – Általánosan képző középiskolák) alapkönyve lett a magyarországi középiskolák történeti kutatásainak!
  10. Hargitai József: Interjú Mészáros Istvánnal – In: Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája – 105. o.
  11. Népoktatásunk 1553–1777 között; Mióta van iskola?; A humanizmus és a reformáció–ellenreformáció nevelésügye a 15–16. században; Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777–1830; Óvodai zenei nevelésünk másfél évszázada; Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája, 996–1948; A tankönyvkiadás története Magyarországon; Iskolatörténeti kaleidoszkóp: értékek és érdekességek az oktatás-nevelés múltjából; Magyar iskolatípusok, 996–1990; A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon; Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Stb.
  12. A pápai bencés gimnázium; Iskola Szent Márton hegyén: A pannonhalmi Bencés Gimnázium története; A budapesti és csepeli bencés gimnáziumok; A soproni bencés gimnázium; A komáromfüssi katolikus népiskola száz éve, 1840–1945; Oskolák és iskolák: Epizódok tizenhat régi iskolánk történetéből.
  13. A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola; A XII. századi esztergomi diákjegyzet; Iskolai jegyzetkönyv a XVI–XVII. század fordulójáról; Ratio Educationis: az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása; Válogatás Kornis Gyula tanterv-vonatkozású írásaiból; Márton István kéziratos pedagógia-könyve 1800-ból; Felekezeti gimnáziumi tantervek, 1850–1948; Felekezeti népiskolai tantervek, 1868–1948.
  14. Sík Sándor, a pedagógus; Sík Sándor magyar cserkészpedagógiája.
  15. Teleki Pál nemzetnevelői programja.
  16. Ateista nevelés iskoláinkban, 1950–1990; Kimaradt történelmi-tananyag a katolikus egyházról felnőtteknek és fiataloknak – I–III. kötet.
  17. Dr. Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának időrendi bibliográfiája (1960–2007) – 9. o.
  18. Magyar iskola 996–1996: előadások, cikkek, beszédek.
  19. Pedagógiai Lexikon I–IV (1978–1979); Korai Magyar Történeti Lexikon (1994); Új Magyar Irodalmi Lexikon (1994); Pedagógiai Lexikon I–III. (1997); Magyar katolikus lexikon I–XV. (1993–2010)
  20. Az iskolák történetéből gyerekeknek. . (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  21. Pedagógiatörténetei sorozatírásai olvashatók az alábbi folyóiratokban:
    • Köznevelés: Skóla és litteratúra 1., 2. sorozat; Neveléstörténeti arcképcsarnok; Skóla és piktúra; Pedagógus pályaalkalmasság hajdanán
    • Élet és Tudomány: Régi mesterek modern gondolatai
    • Új Ember: Katolikus szemmel 1., 2. sorozat
    • Mozdul a Föld: Múltból a mába
    • Magyar Vetés: Heti jegyzetek
    • Keresztény Élet: Lanius 1., 2. sorozat
    • Pedagógusok Lapja: Neveléstörténeti forgácsok
    • Magyar Cserkész: Figyelj egy percre!
    • Pesti Hírlap: Aktuális jegyzetek.
  22. Kormány- vagy politikai-kitüntetésben 2012-ig nem részesült. – 1988 szeptemberében, nyugdíjba vonulásakor egyetemi oktatói és tudományos tevékenységéért, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorától kapta a Pro Universitate-emlékérmet. 2012 augusztusáig – a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének átvételéig – mindig szakmai munkájáért, szakmai testülettől kapott elismerést.

Irodalom, források