Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Ménrót-hez kapcsolódik. Történelmi eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, áthaladva főbb jellemzőin és napjainkban releváns alkalmazásain. A Ménrót az elmúlt években nagy érdeklődés és vita tárgyát képezte, ami kutatókat, szakértőket és lelkeseket motivált a további tanulmányozására. Reméljük, hogy ezzel a cikkel megvilágítjuk a Ménrót legfontosabb vonatkozásait, és teljes és naprakész képet nyújtunk olvasóinknak erről az érdekes és fontos témáról.
| „ | Hős fiai szép Enéh-nek: Hunor s Magyar, két dalia, |
” |
| – Arany János: Rege a csodaszarvasról (részlet) | ||
A Ménrót[1] férfinév eredete homályos. A középkori mondákban – Ladó és Bíró szerint – a magyarság ősapjaként emlegetett Nimród nevét helyettesítik vele.[2]
A Ménrót név valószínűleg magyar gyökerű, s jelentése – mén (csődör) és rós (vörös) szavunkból következtetve – alighanem vörös mén.[3][4][5]
Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum (Hunok és magyarok cselekedetei) című művében Ménrót – az eredeti latin szövegben Menrot –, Thana fia, Jáfet utódja a magyarok őse. Kézai tudósításához igazodik több középkori évkönyv is.
Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][6][7]
Menrót Persiába költözik Fiai Hunor és Mogor a húnok és magyarok ős atyjai.
Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.