Ebben a cikkben a Lontai Endre témájában fogunk elmélyülni, amely téma az utóbbi időben érdeklődést és vitát váltott ki. A _Var1 a politikától a tudományig – beleértve a kultúrát és általában a társadalmat is – számos területen kifejtett hatása miatt vált jelentőségre. Ebben a cikkben elemezzük a Lontai Endre különböző nézőpontjait, teljes és objektív áttekintést nyújtva, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megalapozott véleményt alakítson ki a témáról. Ezenkívül megvizsgáljuk a Lontai Endre eredetét és fejlődését, valamint relevanciáját a jelenlegi környezetben. Kétségtelenül a Lontai Endre olyan nagy jelentőségű téma, amely megérdemli, hogy gondosan és tárgyilagosan foglalkozzunk vele, és ennek a cikknek éppen az a célja, hogy teljes és részletes képet adjon erről a témáról, amely ma annyira aktuális.
Lontai Endre | |
Született | 1930. november 8. Veszprém |
Elhunyt | 2003. december 2. (73 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | jogász |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Kitüntetései | Jedlik Ányos-díj (1997) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lontai Endre (Veszprém, 1930. november 8. – Budapest, 2003. december 2.) magyar jogász, jogi szakíró; a jogtudomány kandidátusa (1972), doktora (1983).[1] Mint előadót, szellemes előadásmódjáért különösen kedvelték.
A veszprémi piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Ezután magántanulóként érettségizett Székesfehérvárott. Jogi diplomát 1954-ben szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Először Budapest Főváros XVI. kerületi tanácsnál helyezkedett el. Az 1956-os forradalom leverése után alkalmi munkákból élt. Az 1960-as évek elejétől a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként. Az 1970-es évek elejétől másodállásban, néhány évvel később pedig főállásban tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Vendégelőadó volt számos angliai illetve franciaországi egyetemen. Egy ideig szakértőként dolgozott Szellemi Tulajdon Világszervezetee (WIPO) genfi irodájában. 1990 őszétől rövid ideig Genfben az ENSZ-missziónál emberjogi képviselőként dolgozott, majd visszatért az ELTE katedrájára. Önálló művein kívül számos tudományos tárgyú cikke és jegyzete jelent meg.
A budapesti Szent Gellért-templomban nyugszik. Bobrovszky Jenő:Szellem és szellemesség.[2]